Mekkora "nagyítású" távcsővel lehet sok érdekességet "felfedezni"?

Nagyon változó a nagyítás amit használnak. Nagyon nem mindegy mi például, hogy mi a "célpont". A nyílt-halmazokhoz, vagy egyéb nagy kiterjedésű dolgokhoz bőven elég lehet akár a 20* nagyítás is. A kisméretűekhez (pl kettőscsillag, planetáris ködök) pedig, akár a 600-800 szoros is elkélne. Szerncsére a nagyítás elég jól variálható az okkulárok fókusztávolságával, így több okkulár vásárlásával elég jól le lehet fedni a szükséges tartományt. Én pl a 30cm távcsövemhez (1350 mm a fókusza) használok 40mm, 15mm, 7.5mm, 4mm okkulárokat, így az elérhető nagyítások: 33*, 90*, 180*, 340*. Illetve van egy fókusznyújtó barlow lencsém, ami ezeket az értékeket duplázza. Ezzel a nagyításokkal gyakorlatilag elérek minden amatőröknek "érdemes" objektumot: Nap, Hold, bolygók, gömbhalmazok, nyílt-halmazok, planetáris ködök, stb.

Általánosságban elmondható, hogy egy távcső az objektívének cm-ben mért átmérője ötszörösét tudja felbontásban. Azaz pl. egy 10cm nyílású műszer megmutat már minden részletet 50* nagyításon, amire a műszer egyáltalán képes. Ennél azért érdemes kicsit nagyobbat (2-2.5-szeres) használni, mert a részletek túl közel vannak még egymáshoz. Tehát egy jó minőségű, jól beállított 10cm-es távcsővel érdemes felmenni akár 100-120 szoros nagyításig.

maci