Ilyen megközelítéssel elképzelhető lenne egy ego cserélődés, vagy éppen 'testcserélődés' ?
Biológia-fizika szakos hallgató vagyok. Régóta foglalkoztat a test, a személyiség kapcsolata, illetve az ego pontos meghatározása. Hogy mi is az tulajdonképpen. Egy kicsit filozófia, amin most gondolkodok. Nem vitatkozni szeretnék, mert konkrét választ adni a jelenségre szerintem nem lehet. Csak beszélgetni erről azzal, akit esetleg megfog, és annak privátban leirom a mechanikai, fizikai alapjait is az elméletemnek.
A feltételezésem, hogy van egy test, amit érnek környezeti hatások, és ezek kialakítanak egy személyiséget.Az emlékek, a bevésődések, neveltetes, genetika, kollektív tudat(DNS) /orokitoanyaghoz kötött tulajdonságok mellett létezik tényleg a legbelső én, az ego. Az ego önmagában nem határoz meg semmit a viselkedesunkben. Csak van, maga az én érzés, amikor elkülöníted magad a környezet többi részétől, és a testedre, személyiségedre, profilodra azt mondod én. Azt gondolom az ego mindenkinél más, mindenki rendelkezik sajáttal, de működése az összesnek azonos. Létezik az ego a létezés pillanatától, még akkor is, ha nem fogjuk fel feltétlenül.
Volt egy kísérlet, amiben sikerült ideiglenesen 'testcserét' végezni, nem teljesen, inkább csak sajátos felfogás szerint. Sikerült két egymással szemben ülő emberről elhitetni, hogy ők nem a saját testükben vannak, hanem ők a szemben ülő emberek. A kísérlethez, testcserét nem fojtattak, de sikerült megcserélni a két ember erzekeleset, pl. Látást azáltal, hogy felszereltek mindkettőjük fejére egy sisakot, amit osszekototottek, ezáltal a szemben ülő helyzetéből látták a világot, és az elméjük ezt fogta fel. A bőr erzekeleset speciális elektrodakkal módosították, itt is sikerült felcserelni az ingerek felfogását. Ugyanígy több érzékkel is működött, priviben írok ezek működési elverol, annak, akit érdekel. A két személy közül az egyik hatahoz különböző hőmérsékletű tárgyakat érintettek, viszont ő ezt nem érzékelte, hanem helyette a másik személyben tudatosultak ezek a dolgok. A kísérlet bizonyítja, hogy elmenkkel el lehet hitetni, hogy más, mint, ami valójában. Ezek kiaknázásával megcserélhetőek az emlékképek, képesek lehetünk a fejünkben lévő emlékek átadására is. Szemleltetesere, mintha az a nem velünk megtortent dolog, velünk ment volna végbe. Ez olyan mintha a személyiségünk egy adatbázis lenne, van egy meghatározott mérete, és tartalma atadhato. A fentebb említett módszerrel, annak tovabbfejlesztesevel szerintem maradandóan módosítható elménk felfogása magunkról, és ezáltal képesek lehetünk mások testet magunkénak érezni folytonosan. Bár azt gondolom, hogy bizonyítottam, a filmekben lévő testcserét nem lehetne teljesen megvalósítani. Csak egy részét, viszont erről még kommentben írok, csak egyelőre érdekel a véleményetek.
Linkeld már be kérlek ezt az állítólagos kísérletet.
Egy kissé ezo-szagot érzek.
"A kísérlet bizonyítja, hogy elmenkkel el lehet hitetni, hogy más, mint, ami valójában"
Dehogy, semmi ilyesmiről nincs szó. Az állítólagos kísérlet alanyainak elméi a saját testüket ért ingereket dolgozták fel és arra reagáltak. Teljesen mindegy, hogy ezeket az ingereket az állítólagos elektródák továbbították, meg sisakok meg akármik, vagy pedig kutyaközönséges(ebb) akármilyen tárgyak - az elektródák is ugyanúgy az ő testükre gyakorolnak közvetlen hatást, mint egy darab kő.
Amúgy az megvan, hogy a mechanika az a fizikának melyik ága és milyen jelenségekkel foglalkozik? Ha igen, akkor hogyan is jön ide?
"Igazából a cél az volt, hogy mennyire lehet az erzekeket függetleníteni a testtől"
Pont ezzel van a gondom. Nem függetlenítették. Csak másféle közvetítő segítségével ingerelték azokat. Ahogy írtam is: mindegy, hogy egy darab kő, vagy egy elektróda az ingerlő, az ingerlés ugyanúgy a testünkre, érzékeinkre hat.
"lehet e rekonstruálni, és meg lehet e változtatni"
Ez pusztán technikai fejlettség kérdése. Ha tökéletesen ismerjük a test működését és atomonként össze tudunk legózni bármit, akkor minden lehetséges.
"Privátban meg írok majd"
Nekem ne. Itt, a közösben nagyon szívesen beszélgetek, ha érdekesnek tűnik a téma és van értelme, de privátban biztosan nem - nem is értem, miért lenne ez privát téma.
Állítólag a második világháború alatt csináltak olyan állatira nem etikus kísérletet, hogy halálra ítélteket sortűz elé állítottak, vaktölténnyel lesorozták és voltak, akik holtan maradtak ott, pedig nem is volt valódi sérülésük.
Ez az agy műve, önmeggyőzése, szó sincs többről.
Szerintem maximum arra lehet a kérdésbeli kísérlet is jó példa, mennyire át lehet cseszni az agyat és elhitetni vele nem létező dolgokat.
Ilyen helyzetben szerintem duplán téves értékelés elhinni az agynak azt, amit az is tévesen hisz.
Vannak mániákus gamerek, akik állítják, hogy a durva virtuális sisakos játékban valódi fájdalomként élik meg az őket a játékban érő sérüléseket.
A te gondolatmeneteddel ezt a tudatnak a számítógépbe, sőt a nem létező virtuális játékszereplőbe átköltözésként kéne értékelni.
Ami remélem belátható, hogy mennyire téves.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!