Kell-e hit a tudományban?

A tudomány alapja a kísérletek megismételhetősége. Nem kell nekem mindent leellenőriznem, megteszi azt sok száz másik kutató. Ha csak nem vagy extrém összeesküvéshívő, akkor nem kell hozzá "hit", hogy elfogadd a tudományos közösség konszenzusait.

Amire csak egy forrás van, azaz még csak egy friss publikáció, ami nem lett még több független labor által megerősítve, azt viszont nyilván óvatos kétkedéssel kell fogadni.

Az a fajta hit alkalmatlan az előrehaladásra. Annál inkább kell igény, odafigyelés, kritikai szemlélet és áttekintőképesség.

Egy tudományos eredmény hitele nem azonos a benne való hittel. A hitelt a sok hasonló érdeklődésű ember igénye adja, amely előbb utóbb kideríti a hamisat.

Ezért fontos a szerzői hitlesség is. Akitől számos esetben igazat olvastam, bízom benne, hogy ez az értékrendje továbbra is, és ezen felül más érdeklődők más módon tájékozódva nem találnak ellentmodást. Aki eljátsza ezt a hitel, hatványozottan hosszabb idő alatt tudja csak ismét helyreállítani.

Ugyanez nemcsak a tudományban, hanem általában, a "hírre" is igaz. Egyes újságírók írását az ember el sem olvassa, mert arra nincs idő, hogy ezerből egyszer arról is kiderüljön, igaz.

Ne tévesszük össze a hitet a sok bizonyítékkal alátámasztott és megokolttá tett bizalommal.

A tudomány az utóbbit érdemli meg.

"Én azzal érvelnék, hogy számomra, mint egyén számára sérül az ismételhetőség."

Elméletileg nem, hiszen bárki számára hozzáférhető az információ, hogy megismételjen bármilyen mérést, kísérletet.

Gyakorlatilag persze nyilván nem fogod megcsinálni, de ez már csak rajtad múlik.

Mindenesetre a tudomány által feltárt törvényszerűségek alapján működő alkalmazott eredményeket nap, mint nap megfigyelheted magad körül.

Az épületek, házak, hidak, a vízvezeték és áramhálózat, az autók, a buszok, a repülők, az internet, az okostelefonok, a tévék, a rádió, a CD lejátszók, a pendrive, a lefolyóöblítők, a mosóporok, és sorolhatnánk még a végtelenségig - ezek azért működnek, mert a konstruálásuk alapját képező fizikai, kémiai, matematikai, stb. törvényszerűségek a valóság működését írják le, ha nem így lenne, akkor ezek mind nem léteznének.

Ezért aztán, ha nem is végezheted el az összes létező kísérletet és mérést, amit valaha elvégeztek, az eredményük működőképességéről azért meggyőződhetsz.

Pont azt akartam írni, amit a 7-es válaszoló.

A kérdés amúgy jó, hiszen az átlagember nem tudja ellenőrizni a legtöbb kísérletet, vagy matematikai bizonyításokat sem fog érteni, inkább csak elfogadja, amit tanítanak neki. Viszont az előző válaszoló jól írja, naponta tapasztaljuk a tudományos eredmények gyakorlati eredményét. Nem mindet, mert nem minden kerül át a mérnöki gyakorlatba, de azért elég sokat. Szóval igen, van benne egy kis hit is, de ez hétköznapi tapasztalatokon és nyers "paraszti" logikán alapul, tehát nem elvakult hitről van szó.

Ettől persze lehet nyitottnak lenni az új elméletekre, nem kell dogmatikusan elvetni mindent, ami ellentmond az eddigi ismereteinknek, de itt jön a képbe a szkepticizmus, kb. nyitottság új dolgokra, amikre alkalmazható a tudományos módszertan.

"hit a tudományban"

Egy fontos dolog: A tudomány valójában a világ vizsgálatának és leírásának egy konkrét módszertana. Ezt a módszertant, mint megközelítési módot lehet magunkévá tenni. Tehát a tudományban való "hit" inkább a módszertan, mint szemlélet elfogadása. Ha a módszertant alkalmazva létrehozhatunk új eszközöket, megjósolhatunk eseményeket, stb., akkor az okot ad az elfogadására.

"Kell egy önbizalom, hogy a látásmódom nem eleve torzított, amikor a forrásokat vizsgálom."

Erről az ezotérián keringő különféle áltudományos szövegek jutnak eszembe, kozmikus életenergia-rezgésekről, az elektron tudatáról, kvantum-időfizikáról, stb. Azokhoz tényleg kell egy látásmód, hogy tudományról van-e szó, vagy csak annak látszó tárgyról. :)