Mit éreztek akik cián tablettát vettek be?

A ciántablettás öngyilkosság a legfájdalmasabb halálnemek egyike.

Míg pl. egy szakszerűen kivitelezett rövid eséses akasztás másodperceken belül eszméletvesztéshez vezethet a nyaki ütőerek elszorulása miatt, addig a szájon át bevett ciánpatron vagy tabletta felszívódása kb. öt percre tehető, ami után a kiszenvedés még 10 percig is eltarthat!

A visszérbe nagy többletben adott oldat 2-3 percen belül is képes befejezni a munkáját. Az is borzalmasan fáj, de egyszer mindent ki lehet bírni az életben - ahogy mondani szokás.

A 11.-es kiegészítéseként még megemlítem, hogy a ciánpatronos öngyilkosság szörnyű élmény az azt megfigyelők számára is:

Miután (kb. 5 perc múlva) felfutnak a mérgezési tünetek, az áldozaton fulladásos érzés lesz úrrá, akárcsak a víz alatt. De mivel nincs víz alatt a feje és szabadon fújtathat a tüdejével, így eszeveszett ordibálásba kezd a fájdalomtól. Ez a borzalmas jajveszékelés eltarthat akár öt percig is. Utána még néhány perc eszméletlen rángatózás és görcsös remegés lép fel a teljes mozdulatlanság beállta előtt.

Közben a látvány sem kellemes, hisz az arc szürkésfehér lesz, az ajkak és a habzó nyálban forgó nyelv, körmök, stb. szürkés/lilás színre váltanak. Egy életre megmaradó borzalmas élmény egy ilyen kiszenvedés végignézése!

Még egy technikai részletet is érdemes megemlíteni:

Nem mindegy, hogy telezabált vagy éhgyomorba nyelik le az öngyilkos-kapszulát! A kálium-cianid ugyanis a gyomorsav hatására bomlik hidrogén-cianidra. Maga a HCN képes csak gyorsan szétdiffundálni a szöveteken keresztül is.

A katonai kapszulákban nem volt valami extrém nagy többlet, úgyhogy ha valaki közvetlen egy nagy lakoma után vette be, még az is előfordulhatott, hogy a lassan felfutó rosszullét hatására kihányta a legjavát és megmaradt. (Ilyenkor volt idő a megfelelő ellen-injekció beadására is, bár az is életveszélyes mutatványnak számított.) Ez több órás erős rosszullétet, élet-halál közeli állapotot és maradandó egészségkárosodást is jelenthetett.

14-es kérdésére:

Régi orvosi irodalomban előfordulnak olyan terápiás javaslatok, mint hidrogén-peroxid oldata belsőleg és nátrium-szulfit oldat bőr alatti (szubkután) injekciók formájában. Szintén alkalmaztak frissen csapatott vas-hidroxid szuszpenziót gyengén lúgos oldatban hánytatáshoz.

Ma gondolom a tiszta oxigén belélegeztetése az alap, meg a vérátömlesztés azonnali megkezdése. (Mindez egy modern mentőautóban már lehetséges.) Az egyéb modern gyógyszeres kezelésekről (talán) szakorvosok tudnak többet mondani.