Antarktiszi expedíciók során hogyan tájékozódtak?
Szóval mikor a korabeli felfedezők gyalogszerrel (szánokkal) nekivágtak a végső ismeretlennek... hogyan voltak képesek tájékozódni olyan környezetben, ahol minden ugyanúgy néz ki? Sőt, sokszor a látótávolság is egyenlő a nullával.
Tudomásom szerint se Kanada északi területein (közel az északi sarkhoz), se a déli-sarkon nem működik jól az iránytű.
Milyen módszerekkel tudtak tehát tájékozódni? Honnan tudták pontosan, hogy a déli-sark pontján vannak?
De hogy látná a csillagokat, ha hóvihar van?
Azért azt tegyük hozzá, hogy az Anktartiszon csak egy nagyon minimális részen mozognak. Az életüket nem kockáztatják az ott lévők.
"De hogy látná a csillagokat, ha hóvihar van?"
Na olyankor sehogy.
Ezért meglehetősen korlátozott ott a mászkálási lehetőség.
Ott már a GPS lefedettség is gyakorlatilag nulla.
Teodolitot vittek magukkal, továbbá szextánst és un. szánmétert.
Egyébként ismert volt az útvonal, csak roppant veszélyes volt a jéghasadékok miatt, szerencséjük is volt: egy évvel később az ausztrál expedició tagja, Belgrave Ninnis szánostul és kutyástól együtt tűnt el a fennsík egy ártalmatlannak tűnő hasadékában.
Veszélyes volt a hóvakság, illetve borús vagy viharos időjárás esetén a "whiteout" jelensége jelentkezett: ez a hó- és jégfelszín és az égbolt összeolvadását jelenti. Emiatt az utazó tájékozódási pont nélkül marad, és megfelelő tájékozódási segédeszközök nélkül nagyon könnyen eltévedhet.
Mellesleg tényleg nem könnyű a sarkokon navigálni, Scott és Amundsen azért nem az északi sarkra ment, mert úgy tudták, hogy 1908-ban Amundsen barátja és régi expedíciós társa Dr. Frederick Cook, 1909-ben pedig Robert Peary is elérte az Északi-sarkot, és mindegyikük magának követelte az elsőséget. (Jelenlegi tudásunk szerint egyikük sem járt a Sarkon: Peary különböző becslések alapján valószínűleg 80-100 km-re megközelítette, Cook még annyira sem.)
whiteout" jelensége jelentkezett: ez a hó- és jégfelszín és az égbolt összeolvadását jelenti
Ez nem egyszerűen a tájékozódás, hanem a teljes térérzet elvesztését jelenti. Sajnos egyszer volt alkalmam átélni, a Tátrában nagy köd volt és friss hó. A táv csak 1km volt, de úgy szédültem a teljesen fehér részeken, mintha részeg lennék.
Amit a 7. válaszban adtam linket, van második része is, amelyben leírják, hogy Amundsenék a sarktól 2 km-re vertek tábort, tudták, hogy közel vannak, de nem tudták az irányt, így elbóklásztak különböző irányokba, hogy biztosan eljussanak a sarkra is.
A hátrahagyott sátrat és zászlót Scotték megtalálták, ezért nagyon csalódottak voltak, elkeserítette őket a tudat, hogy megelőzték őket és bár ők odavesztek a visszaúton, a később megtalált naplóik, feljegyzéseik, fotóik igazolták Amundsenéket, hogy valóban eljutottak a Déli-Sarkra.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!