Antarktiszi expedíciók során hogyan tájékozódtak?

De hogy látná a csillagokat, ha hóvihar van?

Azért azt tegyük hozzá, hogy az Anktartiszon csak egy nagyon minimális részen mozognak. Az életüket nem kockáztatják az ott lévők.

"De hogy látná a csillagokat, ha hóvihar van?"

Na olyankor sehogy.

Ezért meglehetősen korlátozott ott a mászkálási lehetőség.

Ott már a GPS lefedettség is gyakorlatilag nulla.

Teodolitot vittek magukkal, továbbá szextánst és un. szánmétert.

Egyébként ismert volt az útvonal, csak roppant veszélyes volt a jéghasadékok miatt, szerencséjük is volt: egy évvel később az ausztrál expedició tagja, Belgrave Ninnis szánostul és kutyástól együtt tűnt el a fennsík egy ártalmatlannak tűnő hasadékában.

Veszélyes volt a hóvakság, illetve borús vagy viharos időjárás esetén a "whiteout" jelensége jelentkezett: ez a hó- és jégfelszín és az égbolt összeolvadását jelenti. Emiatt az utazó tájékozódási pont nélkül marad, és megfelelő tájékozódási segédeszközök nélkül nagyon könnyen eltévedhet.

Mellesleg tényleg nem könnyű a sarkokon navigálni, Scott és Amundsen azért nem az északi sarkra ment, mert úgy tudták, hogy 1908-ban Amundsen barátja és régi expedíciós társa Dr. Frederick Cook, 1909-ben pedig Robert Peary is elérte az Északi-sarkot, és mindegyikük magának követelte az elsőséget. (Jelenlegi tudásunk szerint egyikük sem járt a Sarkon: Peary különböző becslések alapján valószínűleg 80-100 km-re megközelítette, Cook még annyira sem.)

[link]

whiteout" jelensége jelentkezett: ez a hó- és jégfelszín és az égbolt összeolvadását jelenti

Ez nem egyszerűen a tájékozódás, hanem a teljes térérzet elvesztését jelenti. Sajnos egyszer volt alkalmam átélni, a Tátrában nagy köd volt és friss hó. A táv csak 1km volt, de úgy szédültem a teljesen fehér részeken, mintha részeg lennék.

Amit a 7. válaszban adtam linket, van második része is, amelyben leírják, hogy Amundsenék a sarktól 2 km-re vertek tábort, tudták, hogy közel vannak, de nem tudták az irányt, így elbóklásztak különböző irányokba, hogy biztosan eljussanak a sarkra is.

A hátrahagyott sátrat és zászlót Scotték megtalálták, ezért nagyon csalódottak voltak, elkeserítette őket a tudat, hogy megelőzték őket és bár ők odavesztek a visszaúton, a később megtalált naplóik, feljegyzéseik, fotóik igazolták Amundsenéket, hogy valóban eljutottak a Déli-Sarkra.