Az idő minden pénznél többet ér?

Helyzetfüggő. Legfeljebb akkor igaz, ha van annyi pénzed, amiből kényelmesen el tudsz éldegélni. Ebben az esetben lehet igaz az, hogy egy Thaiföldi nyaralásért vagy egy újabb telefonért nem biztos, hogy megéri minden hétvégén bent túlórázni a cégnél.

Viszont ha nincs pénzed, és nem tudsz ételt venni, akkor nem sokra mész a hű de sok szabadidőddel.

Ezt a témát a közgazdaságtan is kivesézi, és elég jól érthető választ ad arra, hogy mennyit is ér az egyes embereknek a (szabad)idő pénzben. Röviden a lényeg, hogy egy bizonyos jövedelem szintig azzal növeled a jólétedet jobban, ha még többet dolgozol és több pénzed van. Egy bizonyos jövedelem felett pedig egyre inkább értékessé kezd válni a szabadidő, mert pénzzel már nem tudsz lényegesen nagyobb jólétet elérni. Plusz egy drága autó a meglévő kettő mellé itt már nem lényeges életminőség növekedés, a több szabadnap az.

Nekem van egy ismerősöm, aki több betegséggel is küzd, dolgozni nem tud elmenni, a segélye pedig a rezsire sem elég. Az ingyenmenzán kívül nem nagyon tud mit enni.

Neki szinte csak szabadidő az élete. Cserélnél vele?

A szabadidő tényleg nagyon értékes, akkor tud az ember egy csomó mindent megcsinálni, kimeszeli a sufnit, befoltozza a kerítést, felássa a kertet, lefőzi a cefrét, kapál és gyomlál,megjavítja a csöpögő csapokat, kitakarít, új magaságyást csinál, megforgatja a komposztot, lekaszálja az árokpartot,, megmetszi a szőlőt, kicseréli a szimmeringet a rotációs kapában, megfeni a késeket, stb, stb, stb...

Megfizethetetlen!

" Wass Albert: Az idő értéke

Nagyapám tanítása

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?

- Értem – hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?

Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…"