Bárki lehet tudósa valaminek, vagy született adottság kell hozzá?

Mit értesz tudós alatt? Magas tudományos fokozatot elérő embert? Kutatóként dolgozó embert? Vagy esetleg olyan is annak számít, aki nagyon nagy tudású a maga szakmájában?

Egyébként a tehetség sokmindent befolyásol. Leginkább arra van kihatással, hogy mennyi idő szükséges egységnyi fejlődés eléréséhez; az idő pedig véges.

Elérni azért el lehet dolgokat.

Risztov Éva nem volt úszó alkat és nem volt tehetséges sem (több előadásában, riportjában is beszél erről), ezt ő is érezte és mondták is neki. Mégis többszörös olimpiai ezüstérmes és olimpiai aranya is van, ezzel pedig elérte az álmát.

Én a saját életemből magammal tudok példálózni.

Alapvetően ügyetlen vagyok sok gyenge képességgel. Talán a leggyengébb a logikai készségem, olyanannyira, hogy a Mensa is 86-os IQ-t mért valamikor 18 éves korom körül illetve pályaválasztási tanácsadásom is mértek és normál szint alatt volt a logikám (volt átlagos tartomány, annál kicsit tágabb a normál na és én az alatt voltam).

Szinte sohasem vagyok képes arra, hogy magamtól jöjjek rá olyasvalamire, amit nem mutattak még meg, nem láttam sehol hasonlót.

Ellenben a helyesírásom egész jó és rá is érzek, jól fogalmaztam régen (mára azért hanyagolom), jó a szavakkal kapcsolatos asszociációs készségem vagy mi (na ez átlag felett volt).

Ehhez képest mi van?

A humán területek brutálmód nem érdekelnek, a reál viszont igen. De olyannyira, hogy amióta van internetem, ritkán nézek filmeket, sorozatokat rajta, hanem inkább hol az emberi testről, egészségről olvasok, hol random háztartási gépekről olvasok és nézek videókat, hol a közlekedésről, hol az informatikáról, hol a növényekről.

Például tök vicces, hogy vonaton utazva már a legapróbb furcsaságra veszem elő a MÁV appot, nézem, hogy most XY vonatot várjuk, most szerintem késni fogunk, de behozzuk, késni fogunk és nem hozzuk be, most lekéssük a csatlakozást. Néha pontosabb vagyok, mint az utastájékoztatás, pláne mert az vagy van, vagy nincs.

Vagy mosógépet is csak azért nem tudnék szerelni, mert valószínűleg nincs meg hozzá a kellő fizikai erőm, amúgy elég sokat tudok róluk.

Szóval humánra fogékony, reálhoz nem annyira ideális, de 100%-ban reál érdeklődésű aggyal határoztam el, hogy munka mellett átképzem magam az IT-ra, méghozzá szoftverfejlesztőnek.

Már 1,5 éve dolgozom az IT-ban (eléggé vegyesfelvágott munkakörökben sajnos), jelenleg nem rossz nevű multinál.

Már nem 86-ot ad ki a Mensa tesztje. ;) Viszont a munkahelyen lassan haladok, fél éve szakmában levő, velem kb egyszerre érkezett srác köröket ver rám tudás, talpraesettség terén, sajnos sok a kérdésem, valószínűleg ő szintet lép év végén, én tuti nem. De nagyobb panasz nincs rám és csinálom a dolgom. Olyan középszerű lettem.

El lehet érni dolgokat, akár hatalmas dolgokat is, akár középszerűt (de az egyén számára megfelelőt) is. Viszont ha az embernek nincs tehetsége, akkor milliószor nagyobb energiabefektetés szükséges.

Például amit én 2018 végétől 2021 elejéig átéltem, azt élő, lélegző embernek nem kívánom, azt tényleg csak az élsportolók küzdelmeihez lehet hasonlítani. Lényegében csak dolgoztam és tanultam, ez utóbbit brutál sokat.

Az idő véges, az energia véges, ezt kell mérlegelni.

#12

Nagyon szépen összeszedted a mondandódat. Újságírást próbáltad már ? Én egyébként pont az ellenkezője vagyok. 100-as átlagosnak mondható IQ. Amikor elkezdtem egy szakmában dolgozni nem tartottak túl jó szakembernek. Sokszor csúszott egy -egy hiba a munkámba. Aztán elmentem másfél évre katonának és amikor leszereltem valami átkattant bennem. Mondták is a kollégák, hogy emberileg lettem valahogy más. Aztán leépítés volt a cégnél, a fiatalokat küldték el elsősorban. Vállalkozó lettem a szakmámban. Ekkor jött a fordulat. Az egyszerű és a komoly munkákat is meg kellett tudni csinálni. Nagyon odafigyeltem a minőségre. De nagyon sokat bújtam a szakirodalmat is. Eltelt 25 év , közben a neten több szakmai / hobbi fórumcsoportnak is tagja lettem. Az egyik szakmai csoportban olyan 1 év után megválasztottak a legjobb szakembernek , ez 8000 fős csoport volt. Most a Facebookon is tagja vagyok pár csoportnak , itt 2-3 hónap alatt ugyanezt tudtam elérni, annak ellenére, hogy nem ez volt a szándékom, egyszerűen csak a hozzászólásaim és számos videó anyag alapján ismerték el a tevékenységemet. 50 pár éves vagyok és a 70 évesek mondták, hogy fényévekkel előttük járok szakismeretben. Viszont ellenségeket is szereztem. Van aki utál, mert többre vittem szakmailag , mint ő.Nincs doktori címem, de még csak érettségim sem. A magánéletemben viszont voltak diplomások és elmondásuk szerint abszolút be tudok illeszkedni egy diplomás társaságba, mert jól keverem a kártyát, igyekszem választékosan beszélni, de menekülnöm kell, ha a színházról megy a csevej. Volt aki azt mondta, hogy nagyon jó pszichológus lehettem volna, de nem az lettem. Nekem a műszaki terület kellett , amihez talán van érzékem is. Rendszeresen olvasom egyetemi oktatók írásait és ami a lényeg ki is tudom javítani a hibáikat, mert azok vannak bőven. Az egyetemi oktató tudósnak tekinthető ? Ha igen, akkor elhiheted, hogy nem is annyira magas az a tudás, amivel rendelkeznie kell, ha még én is látom a hibáikat. AZ hogy saját képességeidet, hibáidat ilyen jól átlátod, mindenképp megérdemelne egy kísérletet. Próbálkozz azzal ami jól megy, az írással.