Szerintetek az emberiség elfog jutni valaha is más csillagrendszerekbe?

"Kellene egy olyan űrhajó, ami elég jól megtudná közelíteni a fénysebességet."

Pont ezzel van a baj ma. Hogy ilyenünk ki tudja, mikor lesz.

Persze nyitva áll a lehetőség a fénysebességet mint határt megkerülő megoldásokra is, csak azok egyelőre nem csak a technikánkon, anyagi lehetőségeinken, de a fizikánkon is túlmutatnak.

Még pár száz, ezer évig nem kéne kihalni illetve élhető, fejlődésre alkalmas körülmények közt kéne életben maradnunk.

És ma pont az a félő, hogy ezzel a résszel lesz gond.

Ha elég ideig nem halunk ki, biztosan megoldjuk.

"Szerintem az homo sapiens még “karrierje” elején van"

Illetve azt mondanám, nagyságrendekkel több potenciál van benne, mint ami eddig kijött.

"bár nagyon népszerű a gyors kipusztulásáról képzelegni, én nem nagyon látom ennek indokát."

Pedig van neki.

Elég szemet szúróan.

Az atombombás önkinyírás kockázatát éppenhogy csak túléltük, nagyon kevésen múlt.

Arról kábé lenn a gond.

De ítt a klímaprobléma.

És az kinyírhat minket, mielőtt urai leszünk, ennek is meg az űrnek is.

Nem a meleggel közvetlenül, hanem a vele járó új háborús helyzettel, amikor az élhetetlen területek lakossága áradni kezd az élhetők felé.

Szóval jön a második nagy krízis.

Remélhetőleg ugyanúgy túléljük, mint az atomkrízist.

Aztán remélem, előbb találunk ki biztos megoldást egyéb globális katasztrófák ellen is, pl. aszteroidák, mint hogy azok megtalálnak minket.

Elég sokféleképpen ki tudunk halni és sokkal kevesebb módon tudunk túlélni.

Amúgy én is optimista vagyok, de azért nem szabad lenézni a veszélyeket.

"csak az a kérdés, hogy az megéri-e neki."

Nem minden új tudást lehet azonnal pénzre lefordítani. De előbb-utóbb szinte mindet.

12-es Wadmalacnak:

“Historia est magistra vitae”. Optimizmusom ez a közmondás táplálja. Nincsen annyi megbízható adat az én fejemben a klímaváltozásról, nem értek a klimatológiához annyira, hogy el tudjam dönteni, reális-e közelgő klímakatasztrófáról beszélni, azt se tudom igaz-e, hogy egy komolyabb vulkánkitörés valóban juttat-e annyi szén-dioxidot a légkörbe, mint amennyit az ember az ipari forradalom óta bejuttatott (mert, hogy ilyent is lehet hallani!), valamint azt sem tudom megítélni, hogy tényleg volt-e annyi atombomba a világon, amivel minden embert ki lehetett volna pusztítani. Mindezek azonban nem is lényegesek, ha szemünket a történelemre vetjük, mert akkor azonnal látjuk, hogy minden kor azt gondolta magáról, hogy különleges, a világvége küszöbön áll. És sok “világvége” be is következett! A népvándorlás “elsöpörte” a Római Birodalmat, ugye, a kortársak oda is voltak sokan. De tényleg elsöprés volt az? Nem, hanem egy erózió inkább, mely évszázadokig tartott. Ma már senki nem siratja a Római birodalmat, vagy az avarokat, és minket magyarokat se siratna senki, ha nem maradtunk volna fenn szerencsés módon, de egy virtigli ősi római családból származó patríciust nagy félelemmel töltött el az, hogy ezek a barbárok hogyan foglalják el a hadseregben, meg a közigazgatásban a jó pozíciókat az “igazi” rómaiaktól, az avar vezér meg joggal gondolta világvégének, hogy a népe feloldódik a magyar hódítók tengerében. Babits meg azt tartotta világvégének, hogy megszűntetik a kötelező érettségit ógörög nyelvből. És bizonyos értelemben az is volt, hiszen az a világ, amelyben természetes volt, hogy egy műveltebb ember el tudja olvasni az antik görög szövegeket, az megszűnt, annak a világnak vége lett. Persze ironizálok, de mondhatok példát globális, sőt univerzális világvége várásról, ugye a jól ismert “hőhalál” téma a XIX. sz. végén, amin csak nevetünk immár.

Szóval csak annyit állítok én, hogy nem teljesen butaság a történelemből merészen extrapolálni a jelenünkre ezügyben.

#16:

- A kubai kríziskor paraszthajszálon műlott a 3. világháború.

- A külső aszteroida-veszély nem esély, hanem tény.

- A globális felmelegedés várható következménye akkor is az lesz, amit írtam, ha nem mi okozzuk, hanem természetes (márpedig nagyon úgy néz ki, hogy jócskán hunyók vagyunk benne).

"nem értek a klimatológiához annyira, hogy el tudjam dönteni, reális-e közelgő klímakatasztrófáról beszélni"

De vannak helyetted klímakutatók, akik meg tudják ítélni.

"azt se tudom igaz-e, hogy egy komolyabb vulkánkitörés valóban juttat-e annyi szén-dioxidot a légkörbe, mint amennyit az ember az ipari forradalom óta bejuttatott (mert, hogy ilyent is lehet hallani!)"

Ennek is pontosan utána lehet nézni. És nem, nem igaz.

Plusz még ha igaz lenne is, a mi emissziónk PLUSZKÉNT van jelen, nem fog egyetlen vulkán sem azért szabira menni, mert mi már füstöltünk helyette.

"azt sem tudom megítélni, hogy tényleg volt-e annyi atombomba a világon, amivel minden embert ki lehetett volna pusztítani."

Ezt sem kell megítélni, pontos adatok vannak, konkrétan annyi nukleáris robbanófej volt, ami 5-6-szoros komplett kiirtásra elég.

És ebből elég sok még ma is megvan.

"Mindezek azonban nem is lényegesek, ha szemünket a történelemre vetjük"

Hát, ha figyelembe vesszük, hogy ilyenek sosem voltak a történelemben korábban, akkor ez elég rossz analógia.

Népvándorlások, római birodalom bukása, hasonlók... Ezek nem az emberi komplett fajt kiirtó események voltak, csak lokális civilizációkat visszavető események.

De gondolj bele a mai, globális civilizációt mondjuk a középkorba visszavető eseményre.

Az sem fajkihalás, igaz.

De azért az űrbe jutásunk időpontjában évszázados késedelmeket kelthet, ami alatt megint ezer más dolog kinyírhat minket.

Értem én ezt az optimizmust, legyen igazad, de én nem osztom ezt a szemléletet.

Sajnos ebben benne van a "mindig is volt valahogy, most is lesz, nincs mitől félni", ami totálisan megakadályozza azt is, hogy a valós kihalásveszélyek ellen tegyünk valamit.

Szóval a hurráoptimista merész történelmi párhuzam-vonás itt erősen megkérdőjelezhető.

Egy dolog miatt tudok ezek ellenére is optimista lenni.

Most abban a korban vagyunk, ahol globális, kihalásunkat vagy jelentős visszaesésünket okozó katasztrófákat nem csak tippelni tudunk, de esélyeiket, hatásukat előre is kalkulálni és ugyanígy azt is, mit tudunk tenni előre a kivédésére vagy enyhítésére.

Amint az előre tervezésekből tettek is lesznek, az optimizmusom tovább fog növekedni.

Azért az optimizmusomat nem nevezheted hurrá optimizmusnak, legfeljebb naivitásnak.

Nekem kétségeim vannak affelől, hogy most jobban meg tudjuk jósolni a jövőt, mint amennyire elődeink tudták. Ők a korukra jellemző paradigmában gondolkodtak, ami azt jelenti, világmagyarázatuk éppoly teljes volt, mint a miénk. Mai életünk a korábbiakétól az elképesztő információ özönben különbözik, amit tarthatunk minőségi különbségnek is. De ez az információdömping nem jelent egyúttal minőségileg is nagyobb releváns ismeretszintet. Ma minden vélemény “számít”, hiszen könnyedén eljut a nagyközönséghez. De a média is úgy működik ám, hogy reklámbevételei a nézettségtől, példányszámtól, olvasottságtól függnek. A hírfogyasztó pedig úgy működik, hogy van egy ingerküszöbe, amit a médiaszolgáltatónak át kell ugrania. Ahhoz erős inger kell. Szex, erőszak, katasztrófa, kannibalizmus, vérfertőzés, stb. A valóban hozzáértők unalmas, nehezen megérthető, bonyolult véleménye nem ilyen. Én csak azt állítom szerényen, hogy ezt a tenyezőt is figyelembe kell vennünk, amikor az emeriséget fenyegető világkatasztrófák valós jelentőségéről ítéletet alkotunk.

"Azért az optimizmusomat nem nevezheted hurrá optimizmusnak, legfeljebb naivitásnak."

Ezt nem szívesen mondanám. :)

"kétségeim vannak affelől, hogy most jobban meg tudjuk jósolni a jövőt, mint amennyire elődeink tudták. Ők a korukra jellemző paradigmában gondolkodtak"

Igen, ők paradigmában gondolkodtak, mi meg most valós statisztikai adatokra, kalkulációkra, mért tényekre, tendenciákra alapozunk és ugyanígy tudunk előre is kalkulálni.

"De ez az információdömping nem jelent egyúttal minőségileg is nagyobb releváns ismeretszintet."

Dehogynem, mérési eredmények sima vélekedéssel összevetve jóval hitelesebb alapok.

"Ma minden vélemény “számít”, hiszen könnyedén eljut a nagyközönséghez. De a média is úgy működik ám, hogy reklámbevételei a nézettségtől, példányszámtól, olvasottságtól függnek."

Khm, a tudományos adatokat nem a média produkálja, legfeljebb jól-rosszul átadja. A ma esélyesnek tartott "világvégék" nem médialufik.

Tehát nem a "postás" intelligenciájával mérjük a kapott üzenet hitelességét.

"A valóban hozzáértők unalmas, nehezen megérthető, bonyolult véleménye nem ilyen."

Pontosan, az nem ilyen. Akármit torzít rajta néhol a média, a valós, hiteles eredeti infó valós. És jópár előttünk álló esélyes katasztrófa jelzése innen, hiteles forrásból ered.

Oké, a bulvárban hetente fejünkre eső újabb mindmeghalunk aszteroida nem tartozik ide.

De a globális klímaváltozás és annak következményes veszélyei valósak, maga az aszteroida-fenyegetés valós, nem valószínű, de mégis valós a szupervulkán-kitörés, stb.

Az oké, hogy kezeljük óvatosan a forrásokat és infóikat, de ne vágjunk kukába fontos infókat csak azért, mert mondjuk nem hiteles források IS említik.