Régebben tényleg okosabbak voltak ?

"Nos, az elméleti alapok tekintetében valóban nem volt óriási a haladás a tudományban az elmúlt 50 évben. Ha pl. csak az energia szektort nézed, akkor a belsőégésű motort, villamos energiatovábbítást, nagy volumenű kőolajkitermelést, napelemeket, szélturbinákat, vízerőműveket, nukleáris erőművet mind a 19. század második és a 20. század első felében egy szűk ~70-80 éves idősávon belül találták fel, míg az azóta eltelt nagyjából ugyanekkora időben gyakorlatilag nem nagyon volt még csak hasonló értékű fejlemény sem, csak kísérletezgetések."

szerintem a mögöttünk álló 70-80 évből nyugodtan nevezhetjük hasonló fajsúlyúnak a félvezetőipar, a számítástechnika, a távközlés fejleményeit.

> Régebben tényleg okosabbak voltak ?

Attól függ, mint nevezünk „okosságnak”. Intelligenciát? Lexikális tudást? Ez utóbbi esetén szakmai tudást, vagy általános tudást? Mihez mérten? A tudás nagyságát abszolút értékben nézve, vagy az emberi össztudáshoz arányosítva?

> Szerinte többen beszéltek nyelveket

Lehet. A kérdés, hogy szükségük volt-e ezekre a nyelvekre, illetve hogy ma szükségünk van-e ezekre a nyelvekre. Száz évekkel korábban volt értelme tudni angolul, franciául, németül, latinul, görögül, a mai korban, mikor úgy általánosságban az angol a közvetítő nyelv, sok szakmában bőven elegendő ezt az egyetlen nyelvet tudni.

> meg akkor egy mérnök tudott számolni ma már egyáltalán nem tud

Ez egy olyan dolog, hogy régen az emberek tudtak lovagolni, ma meg nem. Régen az emberek tudtak töltőtollal írni, ma meg nem. De ma nincs is szükség rá. Viszont egy mai mérnöknek vannak komolyabb informatikai ismeretei, amire meg – számítógépek hiányában – régen nem volt szükség. Nyilván minden szakmában más tudás kell. Lehet, hogy egy építésznek már nem kell komoly statikai számításokat végezni, mert ott a számítógép, kiszámolja helyette. Persze, hogy megkopik az a tudás, amit nem használunk, mert nincs rá szükség. Másik oldalról meg az az informatikus, aki megírta azt a szoftvert, ami az építész helyett számol, neki meg igen alaposan tudnia kell a statikai számolások csínját-bínját.

> a tudomány semmit nem fejlődik hanem gyakorlatilag egy helyben van 1990-óta de 2010 óta semmilyen előre lépés nem történt semmilyen téren

Egyrészt a tudományos fejlődés alapvetően impulzív természetű. Egy-egy nagyobb áttörés, felfedezés után hirtelen felgyorsul a tudomány fejlődése. Aztán jön az az időszak, mikor a tudásunkat inkább elmélyítjük, az alkalmazási területeit keressük.

De 1990 óta a fizikában ott a sötét anyag, majd az univerzum tágulásának, és ezzel a sötét energiának a felfedezése, a Higgs-bozon, a gravitációs hullámok létezésének bizonyítása, a neutrínóoszcilláció felfedezése. A biológiában az első klónozott emlős, az őssejtkutatás, az mRNS vakcinák, (meg gondolom van pár, nem vagyok ebben annyira járatos). A kémiához sem értek túlzottan, most hirtelen a Li-ion akkumulátorok, illetve a grafének kutatása jutna eszembe. A matematikában ott van a Nagy Fermat-tétel és a Poincaré-sejtés bizonyítása. 1990 óta létezik kb. a mai értelemben vett internet, annak minden járulékos fejlődésével. 1990-ben voltak ugyan mobiltelefonok, de nem voltak széles körben elterjedtek (az első mobilomat 2001-ben vettem meg, egy Siemens C35i volt 54*101 pixeles fekete-fehér kijelzővel). Azóta ott vannak az okostelefonok, az IoT térnyerése. Lapos kijelzők – LCD kijelzők – elvileg voltak korábban is, csak nem voltak elterjedve. Aztán komoly előrelépés történt a mesterséges intelligencia terén, az AlphaGo-tól az önvezető autókig. Felfedeztük a memrisztort, megépítettük az első működő kvantumszámítógépet, kidolgoztuk a kvantum kriptográfia alapjait. Leszálltunk egy üstökösön, megépítettük és üzemeltetjük a Nemzetközi Űrállomást, a Mars-kutatás is az elmúlt 25 évben lendült fel. A fúziós reaktorok terén is jelentősebb áttörések történtek.

Nincs fejlődés? Én úgy látom, hogy van. Nyilván egy világháborús korszakban a technológiai fejlődésre nagyobb fókusz vetődött, mert a technológiai fejlettségnek döntő szerepe volt a háború megnyerésében. A hidegháború – pl. a Holdra szállás – szintén reflektorfénybe hozta a technológiai fejlődést. Ma meg nincs annyira olyan politikai tematika, amiben a technológiának kimondottan nagyobb súlya lenne.

Nos, nekem megvan a 'Pattantyús' könyvsorozat, amely a tudományok esszenciáját volt hivatott tartalmazni, amely kiváló volt a maga nemében, de mára már csak alapdolgokat tartalmaz, legalább a duplájára kellene bővíteni, ha aktualizálni akarnánk.

Az is lehet, hogy sokkal többre, mert ahogy finomodnak a részletek, úgy nő a terjedelem annak megmagyarázására, mert minden egyre bonyolultabbá válik, egyre kevésbé lehet pár frappáns mondattal leírni és sajnos a tudomány hatásos gyakorlatához teljes részletességgel kell ismerni az adott területet, amire még a szakértők is csak korlátozottan képesek, annyira bonyolulttá vált minden.

Így egyre kevésbé kaphatunk átfogó képet és nem hogy polihisztorok nem lehetnek manapság, hanem még a szakértők is szakosodna és tudásuknak többnyire csak csekély részét tudják használni a mindennapokban, ám azt nem lehet tudni, hogy az melyik lesz.

Én sejtem, hogy a kérdező mire gondol. Sok pályakezdő mérnök van (köztük én is), akik hiába szenvedték végig a 7 (vagy 11-12) félévet, keveset tudnak a szakmájukról.

Ez a szakképzés, és a közoktatás lezüllesztésének köszönhető, nem csak a mi hibánk.

Például egy nappalis villamosmérnök hallgatótól, aki még részmunkaidőben is dolgozik, szerintem nem várható el joggal, hogy tanulás & munka után még villanyt is szereljen, mert Jóska bácsi azt mondta, vagy éjfélig mikrokontrollerezzen, mert vmi idióta beszólt neki az állásinterjún, vagy hogy rendszeressen forrasszon, mert a Pista szerint ez alap.

Bocs, magamból indultam ki.

A legtöbb szakmában -főleg mérnöki, orvosi- olyan sok specializáció van, hogy azt lehetetlen egyszerre mind tudni.

Az átlagemberből meg úgysem lesz híres kutató, de csak egy MTA-s laboráns sem. Ehhez születni kell. És itt nem a tehetségre, értelmi képességekre gondolok, hanem kapcsolati tőke nélkül semmit sem érsz.

#15

Régen is izraelitának kellett ahhoz születni, hogy elismert tudós lehessél, ma sincs ez másképp

Szerintem egyrészt egyszerűen arról van szó, hogy a felhalmozódott ismeret akkora, hogy ami régen egy terület volt, kisebb részekre kellett osztani, mivel egy ember már nem képes az egészet észben tartani. Ugyanez az oka annak is, hogy a csapatmunka fontosabbá vált.

Másrészt a technika kiváltott bizonyos képességeket, mint számolás stb. Kérdés persze, hogy ezek eleve mennyire járulnak hozzá ahhoz, hogy valamit kitaláljon valaki.

Az MI megjelenése felborítja a dolgokat, mivel egy nem felejtő okos eszköz, szemben az emberrel, aki megtanul valamit az idő és utána karban kell tartania, mert amit nem használ, az megkopik, míg MI esetén összeadódik az ismeret, bár kérdés hogyan.

Egyelőre azt mondanám, hogy nem butábbak lettek, hanem már nem olyan látványos a tudásuk egy laikus számára és esetleg nincs akkora rátálátsuk az egészre egyéni szinten.

VIK témakörben (VIK alatt "A" villamosmérnökséget értve, nem a hulibuli dolgokat) a tanítandó anyag valóban 60-70 éve volt a legteljesebb. Utána minden szakíró csak húzott. Hogy csak egy apró példát mondjak, az 50-es években kiadott szakkönyv tárgyalja a földelések villámmal szembeni hullámimpedanciáját a differenciálegyenlet felállításával, megoldásával és elemzésével, de ad egy szorzó tényezőt is, amivel a gyakorlatban egyszerűen közelíthető az eredmény. A 70-es években ugyanezen szerző egyetemi jegyzetében már csak a szorzótényezők vannak. A 90-es évek villámvédelmi felülvizsgálói tankönyvében meg annyi, hogy a villámmal szembeni ellenállás nem egyezik az 50 Hz-en mért ellenállással. Nem egyforma fajsúlyú könyvek ezek, de az információból ennyi és így volt érhető el, mert az 50-es évtizedben kiadott könyv már kinek van, és kinek jut eszébe keresni?

De az, hogy az emberiség szellemi csúcspontja elkezdett csökkenni mondjuk a 80-asok óta, az sajnos nem jelenti azt, hogy az átlag végzett mérnök topon volt régebben. Régen is az okosak vitték a zászlót, az emberiség meg alapvetően nem okos. Egy 12 fős végzős tankörben volt egy vagy kettő brilliáns elme, a többiek a rendes gyerek kategóriába tartoztak...

Ezt a nyelvtudásos dolgot igazán nem értem, honnan szedte az egy ismerős. A szocializmusban ez nem volt jellemző. Oroszt kellett tanulni, használni azt csak az atomosok meg a haditechnikások használhatták, ha kijutottak, mások meg beiratkoztak néha az Arany János nyelviskola kezdő angolos tanfolyamára szeptemberben, és november végén végleg kimaradtak.