Az 1900-as években mi volt a feltétele az asztronautává válásnak?

A 60-as években főleg vadászpilóták voltak, mert a követelményrendszer akkor megfelelt az űrhajós elvárásoknak is. Pontosabban nem volt gyakorlata, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni egy űrhajósnak, ezért átvették a légierőtől. Később a 80-90-es években már a műszaki-tudományos végzettség került előtérbe.

Ez nem egy szakma vagy egy sima állás, nem konkrét végzettséghez vagy iskola kell hozzá, hanem egy általános tudásszint, problémamegoldó képesség, állóképesség, stressztűrés, kooperatív készség, stb. Nem egy állásinterjún dől el, hanem hosszas tesztelés alatt. De azért nem árt, ha eleve valamilyen felsőfokú (főleg műszaki) végzettséggel keveredsz oda, és illik valamivel kitűnni az átlagból.

Elsősorban a fizikai terhelést kellett bírniuk, a gyorsulást például és repülésről lévén szó, kézenfekvő volt a vadászpilóták közül válogatni, mert kissé hasonló terhelésben volt részük és értettek már a repüléshez valamennyire.

Ahogy az első is írta, fontos volt valamilyen képzettség, ami komoly intelligenciával is párosult, hiszen a űrhajósok sztárok voltak, nem blamálhatták magukat a küldetés után sem a média kereszttüzében egy szimpla emberrel, talpraesett, karizmatikus egyéniség kellett aki a rivaldafényben is megállja a helyét, mert egy ilyen küldetés propaganda értéke vetekedett a tudományos jelentőségével.

"talpraesett, karizmatikus egyéniség kellett aki a rivaldafényben is megállja a helyét"

Erről eszembe jutott Farkas Bertalan esete, aki nem volt annyira jó szakember, mint Magyari Béla (kis különbség volt), viszont jobban nézett ki, ki lehetett tenni a kirakatba. Állítólag hosszas huzavona után (némi szovjet nyomásra) esett rá a választás.

Azért odafönn néha elég extrém esetben kell boldogulni.

Nem csak hogy nem pánikolhat be (mert akkor még a levegője is elfogyhat, és rossz döntéseket hozhat), de ráadásul még meg is kell oldania ezt a helyzetet.