Van olyan finnugor nyelv, amelyikben az "ő" szót jelentő személyes névmásnak van férfire és nőre vonatkozó változata?
Azt tudom, hogy a magyarban, a finnben nincs, de van ahol előfordul? Vajon az ősi nyelvben létezett ez a kettőség és később kopott ki, vagy nem is létezett?
(Akik nem tartják valósnak a finnugor eredetet kíméljenek. Magam se vagyok 100%-ban biztos a finnugor eredetbe, de több bizonyíték van rá mint másra.)
Magam se vagyok 100%-ban biztos a finnugor eredetbe, de több bizonyíték van rá mint másra.)
--------
Nem, nincs bizonyíték rá, semmilyen sincs, mert a magyar nyelv nem finnugor nyelv.
A magyar nyelv a germából lett, germagyar, de a nemek összetettek, ahogy az újkurdban és az angolban is, névelőként hiányoznak.
Az ő az indogermán e, ei, mint ír e, vagy germán es, ez lényegében az a és e, ebből lesz az én is.
A protogermánban is ingó lehetett, tehát nem úgy kell felfogni, mint ahogy az értelmetlenségiek, a nyelvészek, a nem primtiívek teszik.
Alapvetően nem nehéz nőnemet képezni a magyarban, germagyarban is, tehát elveszíteni is könnyű.
Nőnem: sa+ő. A sa az ami a szokásban, sajátban, szűz szavakban van meg, mindegyik magyar mert germán. Máshogy saját ő, tehát a birtokláson át lesz ő, seu, mint szűz. Az ő az e meg a he
Amúgy a finnek is a magyarból lopták, vagyis indogermánból ezeket.
Ott van a han, meg az se. A finn nem érdkel, mert nem rokon a magyar nyelvvel, de a finn han, az ő a he, az e, valszeg indogermán, csak valszeg, mert ez csak feltéelezés, mert idegen nyelvet, aminek nincs köze a magyarhoz, germagyarhoz, nem kell értenem.
A se lehet a seu talán, ami része a sie-nek, mint seu-han. Tehát még indogermán elemekből afinnben is lehet csinálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!