Miért tartják a kézi készítésű termékeket jobbnak az ugyanolyan, de automatizált folyamatban készülőhöz képest?

A kézzel készült dolgokra általában jobban odafigyelnek a készítésnél, több energiát fektetnek bele, kevesebb példányszámban készül a gyártósoros vackokkal szemben. Emiatt minőségibb és egyedibb.

Pluszban morális értéke van, amit szintén lehet nagyra értékelni. Amíg egy gép mellé felvesznek egy embert, addig a kézzel készült termékhez mondjuk 20-at, hogy haladjanak is valamennyit. Az 19-cel több munkahely, 19-cel több család megélhetése.

Az az igazság, hogy a kézi gyártás nem feltétlenül jobb.

Sőt.

A precizitása is általában gyengébb.

Válasszuk szét azért az egyedi és kézi gyártás fogalmakat.

Sőt, hozzájön a manufaktúrás.

A kézi gyártás fő értéke a benne lévő munka mennyisége.

Istenigazából csak ott van igazi értéke, ahol művészi tartalma is van, ami az egyes elkészített darabok közti eltérésekben is jelentkezik.

Egyáltalán nem garanciája a precizitásnak.

Ma már inkább eszmei az értéke, mint praktikum szempontú.

Az egyedi gyártás lehet éppenséggel gépi is.

Ott a fő költség- és értéktényező az, hogy sokkal drágább a sorozatgyártásnál, egyben viszont egyedi igényeket szolgál ki, olyanokat, amit a sorozat nem tud megtenni.

És ott a manufaktúrás gyártás.

Az éppenséggel sorozatgyártás is lehet, de ott az egymást követő műveletek nagyrészt ugyanazon személy által készülnek, nem pedig minden lépést más csinál, mint a tömeggyártásban.

Ott van mondjuk a Bentley vagy pár elit sportautó, ahol a szerelést, gyártást végző munkás szignózza is az általa összerakott komplett motort, varrt kárpitozást stb.

Ez szintén sokkal lassabb, mint a tömeggyártás lépésenkénti osztása szalag mellett, de megvan az az előnye, hogy a munkát végző a komplett gyártási folyamatot átlátja, egyedül kezeli, összefüggéseiben látva jobban tud figyelni a lépések minőségi egymásra hatására stb.

Lassú és szakembert igényel, szemben a tömeggyártás gyors, betanított munkájával.

Istenigazából ez sem garanciája a minőségnek.

De sugallja a nagyobb odafigyelést.

A drága, komplex luxustermékek, mint pl. az említett Bentley, általában mindhármat tartalmazzák, egyedi, kézi gyártást is manufaktoriális módon.

Mondom, ez nem jelenti azt, hogy ez a termék minőségre jobb.

Az biztos, hogy sokkal drágább gyártani.

A minőség simán csak a gyártás közbeni és gyártásvégi minőségellenőrzések függvénye.

Az meg lehet itt is, ott is jó meg xar.

A tömeggyártásnál különféle minőség / ár értékekkel tervezik meg az egész folyamatot, ezért vannak olcsó és drága dolgok is és a minőségükben is van eltérés. Bár árnyalt a kép, mert van viszonylag olcsón is viszonylag jó minőség, de akkor is ezt is beletervezik.

Kézinél adott terméknél akár a minőség is lehet az első, amire ügyelnek és mindent úgy is kiviteleznek.

Az automatizálás egy bizonyos mértékig ma alapvetően meg is felel, de van olyan pontosság, amit nem tud átlépni. Illetve a gépek pontossága ahogy növekszik, úgy növekszik a gép ára, megtérülése és a legyártott termék ára is.

Meg sok mindent nem is érdemes mikron pontosan gyártani, mert annyira drága lenne, hogy nem fizetnének érte annyit, például egy mikron pontosságú lábost nem fizetnének ki, és értelme sem lenne ilyen igényekkel gyártani.

Egyéb esetekben meg mint írta 1 és 2 is, egyedi lesz a termék, mint a kézzel festett porcelánok, festmények, stb.

És még az is árnyalja a választékot gyártásilag, hogy van csak kézi, van részben gépi részeben kézi (ez a mai többség), és van kizárólag gépi gyártás.

Szóval sok variáció van, és sok ár / minőség változat is van.

Hopp, TappancsMancs kommentjeiről beugrott még valami, ahogy említette a pontosságot.

Egyszer volt egy műszaki tanárom, aki azt állította, hogy egy bizonyos pontosságú, tűrésű méretet csak annál nagyobb pontosságú, tűrésű eszközzel lehet legyártani.

Nos, ez nem igaz.

Ha igaz lenne, sosem jutottunk volna el a kőbaltától a nanométeres tranzisztorokig.

Viszont egy területen igaz, és az a sorozatgyártás.

Ott a gyártóeszközök pontossága predesztinálja a végtermék pontosságát.

Persze ott is meg lehet tenni, hogy a végén egy szigorúbb kontrollal szűrsz. Mondjuk tizedre gyártasz, de századra ellenőrzöl. Véletlenszerűen lesznek jó darabjaid, de a gyártás jelentős százaléka így selejt.

Van, ahol még így is megéri.

Például éppen a nanométeres processzorgyártásnál a gyártósor végi teszt-hibaszázalék és ezzel a selejt igencsak magas, de a gyártási költség annyival kisebb az eladási értéknél, hogy megéri.

És itt jön az egyedi, meg részben kézi gyártás.

Ott tudsz tűréspontosságra játszani a gyártóeszközöd elvi pontosságán felül is.

Példának ott a kézi hántolás meg leppelés, tökéletesebb síkot és esetlegesen felületminőséget tudsz előállítani, mint finom köszörüléssel.

Természetesen mindennek megvan a költség eredménye is.

Ja. Meg ott van az is, hogy kis darabszámnál nem éri meg a begépesítés. Egy asztalos ha mintákat farag egy asztalba - nem tudom van-e még ilyen :) - de az idő, munka, szakértelem, és szépérzék, nyilván nem is olcsó fába faragja. És a darabszám lehet konkrétan 1 db. Odafigyel és szép lesz, minőségibb egy sorozat gyártott asztalhoz képest.

Sok mindent meghatároz az ár, bekerülési költség, minőség, eladási db-szám, eladható ár, gyártási idő. Ezekben a tényezőkben lehet variálni és vannak olyan esetek, amikor a kézi gyártás, vagy részben kézi vagy a cél és lehet drága, vagy csak az éri meg.

Mert az emberek hülyék, valamiért eszmei értéket tulajdonítanak a kézzel készült dolgoknak.

Az 1.es írja:

"A kézzel készült dolgokra általában jobban odafigyelnek a készítésnél, több energiát fektetnek bele, kevesebb példányszámban készül a gyártósoros vackokkal szemben. Emiatt minőségibb és egyedibb."

Ebből annyi igaz, hogy egyedibb, mert egy ember nem dolgozik olyan pontosan és megbízhatóan, mint egy gép, viszont épp ebből adódóan kevésbé jobb minőségű és megbízható az, amit egy ember gyárt.

Minél precízebb és bonyolultabb a gyártási folyamat, ez annál jobban igaz.

Egy gépet ugyanis egyszer kell beprogramozni helyesen, onnantól százezerből százezerszer tökéletesen végrehajtja a programot.

Egy ember meg.. ha nagyon ügyes és nagyon odafigyel is, akkor sem képes egy precíz és bonyolult gyártási folyamatot százezerszer tökéletesen ugyanúgy megismételni.

"Mert az emberek hülyék, valamiért eszmei értéket tulajdonítanak a kézzel készült dolgoknak."

Hát azért néha van is nekik olyanjuk. Például művészi érték.

De valóban gyakran a kézi gyártás sem tartalmaz több valódi értéket, mint a sorozat.

A zenei világ állítja, hogy egy Stradivari hangjának nyomába sem ér semmilyen mai hegedűgyártás, akármilyen űrtechnikás.

Lehet, hogy igaz is. De szerintem az sem a kézi készítés miatt van, hanem azért mert a készítési folyamatból valami lényeges részlet ma nem ismert, elveszett, titokban maradt.

"A zenei világ állítja, hogy egy Stradivari hangjának nyomába sem ér semmilyen mai hegedűgyártás, akármilyen űrtechnikás."

A zenei világban sok ostoba legenda van. Hasonló a borsznobok világához, ahol ezek az úgynevezett borkóstolók, vagy minek hívják őket, állítólag nagyon kifinomult érzékkel tudnak különbséget tenni borok között.

Viszont nem egyszer végeztek már vaktesztes kísérleteket ilyen borkostolók bevonásával, és hát mondanom sem kell, nem igazán tudták megbízhatóan megkülönböztetni a nagyon minőségi(nek tartott) borokat a kevésbé minőségi(nek tartott) boroktól.

A zenei világban is megvannak az ilyen minden alapot nélkülöző ostoba, folklór-jellegű "okosságok", csak a nagyokosok audiofileknek nevezik magukat.

Pl. gitároknál a modellező erősítők vs csöves erősítők című vallásháború.

Van egy csomó hülye, aki váltig állítja, hogy hallja a különbséget, pedig az emberi fülnél ezerszer érzékenyebb műszerekkel végzett hangminta elemzések igazolják, hogy nincs, nem lehet hallható különbség a kettő között, és persze a vaktesztek is szintén ezt igazolják.

Úgyhogy legyen egy olyan kísérlet, hogy összehordanak 1000 darab jó minőségű hegedűt, egyik sem Stradivari. A kísérlet minden köre úgy kezdődik, hogy pénzfeldobás, ha fej, akkor ebből az 1000-ből random módon kiválasztanak 49et, plusz egy stradivari-t mellétesznek, ha írás, akkor 50et választanak random, és nem lesz abban a körben Stradivari.

Az ember, aki állítólag hallja a különbséget, meghallgatja mind az 50 hegedűnek CSAK a hangját, nem láthatja őket.

Meg kell mondania, hogy melyik a Stradivari, vagy azt, hogy egyik sem az volt.

Ezt meg kell ismételni 100szor, és az egyes ismétlések után nem kap visszajelzést, hogy helyes választ adott-e.

Ha a 100 ismétlésből legfeljebb ötször téved, akkor rendben, elhiszem, hogy hallja a különbséget, viszont egészen addig, amíg nem látok egy ilyen kísérletsorozatot, én ezt az egészet humbugnak tartom.