Nem féltek attól, hogy egyszer el ér minket a halál és sewmmit nem tehetünk ellene?

Más dolog ám a halálra gondolni valami fiktív bekövetkezőként, és más dolog súlyos betegként vagy nagyon idős emberként. A természet megadta (túlnyomó többségben, nagyon kevés kivétellel) azt a képességet, hogy a halált elfogadjuk, ha megfogható közelségben van.

A sodródás sajnos ebben hátrány. Ugyanis az elfogadás alapja az, hogy "nem voltam hiába". Hogy van mire visszagondolni, bármi csekélység az. Nem forradalmi nagy tettekre kell ilyenkor gondolni, hanem ilyen hétköznapi dolgokra, hogy "egyszer valaki nem sírt tovább, mert segítettem neki - akár szépszóval" vagy "hogy örült a gyerekem/házastársam/bárki, mikor azt a dolgot tettem". Ebből kinek több, kinek kevesebb jut, ha nincs, az a sivárságot mutatja és azt, nyom nélkül mentünk el. Ennek megélése a nehéz, nem a halál.

szinte az egyetlen dolog ahogy az emberi agy a halált fel tudja dolgozni, a tagadás.

Ezt te is remekül csinálod!

Nekem ugyan szimpatikusabbak a "hagyományos" módszerek, mint a feltámadott Krisztus és a halál utáni mennyország, de funkcionálisan ez a "halál szintén olyasmi mint a születés" meg, "monitoroznak minket" sem rossz!

Valójában egyedül vagy és semmi nem fog történni a halálod után, pusztán véget ér a létezésed. Ennek fényében próbáld értelmesen eltölteni a maradék idődet.

A tudományon vagyunk.

Itt teljesen felesleges a halál utáni létről fantáziálnod, mivel az égvilágon semmi jelét nem tapasztaltuk, így igen valószínű, hogy NEM létezik.

Ha létezne, akkor például látnunk kellene a jelenséget, ahogy a halott emberből távoznak az információk valahova a túlvilágba.

itt, a tudományban csak két dologban reménykedhetsz:

- az élet meghosszabbítása,

- és az élet minőségének javítása.

Egyik se túl gyors dolog - DE ha ezen dolgozol, a helyett, hogy új Szifont vegyél, akkor már tettél valamit.

Ja, és még egy:

mivel jelenleg úgy néz ki, hogy mindenképpen meg fogsz halni, ezért két dologra érdemes figyelni:

- tegyél róla, hogy minél később,

- és hozd ki az életedből azt a maximumot, amivel másnak nem ártasz.

Ez a legjobb, amit tehetsz.

"Itt teljesen felesleges a halál utáni létről fantáziálnod, mivel az égvilágon semmi jelét nem tapasztaltuk, így igen valószínű, hogy NEM létezik."

Legalább ne beszélj már hülyeséget! Számtalan esetleírást tudunk már a reinkarnációval kapcsolatban, amikor a gyermek tökéletesen felidézte előző életét és elmondta egykori még életben levő szerettei titkait. Ezen felül rengeteg beszámoló van arról, akik a halálból tértek vissza. Felülről látták magukat és a fényt. Elmesélték hogy mire gondoltak az orvosok, ápolók. Olyan dolgokat mesélt, amit nem is láthatott.

Jó lenne, ha egy kicsit tájékozódnál!

A reinkarnációs esetek nem bizonyíték egyik sem.

Ellenben a halálközeli élményekről már vannak bizonyítékok: ezek élettani jelenségek. Már leírtuk itt.

Légy szíves, a tudományon ne terjessz áltudományt, ezzel menj át az ezotériára!