Lehet akár állat,akár ember gondolatait irányítani,ha már patkánynál elérték,hogy féljen valamitől?

Ha a gondolatok, érzelmek "irányítása" alatt azt értjük hogy mesterségesen elő tudsz idézni olyan körülményeket ahol a másik agyában különböző biokémiai reakciókat indítasz el, akkor igen, ezt lehet. A legrégebbi példa a kutyák már említett pavlovi reflexe, de ha mondjuk emberekre nézzük meg és azt vesszük hogy én holnap valahol a fejedre húzok egy zsákot, anélkül hogy egy szót szólnék kiviszlek az erdőbe, beteszlek egy fa ládába és élve eláslak, akkor ebben a szituációban is bizonyossággal állítható hogy belőled vélhetően félelmet, idegességet, valamilyen negatív reakciót fogok tudni kiváltani. Ilyen szűken értelmezve ebben a konkrét szituációban én irányítom a gondolataidat mert olyan gondolatok, érzések vannak benned amiket akarok. De ezért fontos ugyanakkor az is hogy hogyan értelmezzük azt hogy "irányítani", mert ezek a példák egymástól elszigetelve, adott szituációkban tudnak csak igazak lenni, embernél és állatnál egyaránt, általában az élettel nem összeegyeztethető módon. Ha feláslak, kiengedlek a ládából és elmondom hogy csak egy tudományos kísérlet volt és mehetsz haza, akkor ugye változtattam a mesterséges körülményeken és ennek hatására egy másik érzés jelenik meg benned: a boldogság, felszabadultság, etc. De ugye magadtól nem mennél végig egy ilyen érzelmi hullámvasúton.

A pszichológia egyik eredeti ága szerint az ember gyakorlatilag a környezetére adott reakciók összessége, az határozza meg hogy kik vagyunk hogy milyen környezetben élünk, milyen impulzusok érnek és azokra már meglévő genetikai-hormonális-szellemi adottságaink birtokában milyen reakciókat adunk. Amikor a kérdésedről beszélgetünk akkor ez szerintem hatványozottan fontos: addig tudsz bárkit irányítani amíg a környezete és az őt ért impulzusok tekintetében teljes mértékben befolyást tudsz gyakorolni.

Ha ezt elfogadjuk, a következő kérdés (amibe már nem fogok belemenni) hogy ezekben a mesterségesen előidézett szituációkban hol válik el egymástól a cselekvés és a gondolat, mi az amit az ember/állat azért tesz meg mert az agyában elinduló biokémiai folyamatok valóban ezt diktálják számára, és hol van az a pont amikor valaki a gondolatiságtól bizonyos tekintetben függetlenül cselekszik pusztán azért mert az agyát úgy kondícionálták (ez ugye a reflex, és pavlok kutyái után sem véletlenül ez a kifejezés maradt meg definícióként). És hogy ebben az egészben hol helyezkedik el az az egyén aki "irányít", mi az amit tényleg irányít, mi az amit nem, mi az ami tudatosan, és mi az ami ösztönösen történik.

Nehéz kérdés, túlmutat azon, amit egy ilyen fórumon teljeskörűen meg lehet válaszolni. A leginkább univerzális válasz amit a fentiek tudatában el tudok képzelni az a következő: az emberek/állatok körülményeit és az őket ért impulzusokat tudod irányítani, magukat a lényeket nem. Szerintem van különbség a kettő között, de biztos van olyan, aki szerint nincs.

A pszichológia már régen eljutott ezen "iránytás" nemcsak magyarázatához, de módszertanához is. És nem mesterségesen előidézett esetekben, hanem a véres valóságban, hogy mást ne mondjak, a jelen magyar helyzetben, méghozzá hatalmas tömegek esetén egyidejűleg. És nem rövid időre, hanem tartósan, nagyon sokaknál életük végéig.

Röviden és kissé vulgárisan ezt ember esetén manipulációnak nevezzük. A tartósság alapjára közmondás is van, a megszokás nagy úr. Gyakran levetkőzhetetlen.

A kulcs az agy működésében keresendő. Az emberi agy kettős üzemmódban működik. Az egyik, a hatásra azonnal reagáló az asszociatív agy. Akinél a hatás (reklám, szónoklat, kép vagy még sok minden és ezek bármely kombinációja) pozitív asszociációt vált ki, elsőnek mindig a hatást kellemesnek tekinti. Aki negatív dologra asszociál, annál kellemetlent, félelmet keltőt. Ezen a ponton szétválik a dolog. Ha a hatás úgymond természetesnek tűnik, elfogadjuk, vége. Sok ismétlődés rögzül (nő az asszociációs kapocs), akár véglegesre is. Egyes emberek szkeptikusabb alaptermészetűek, vagy ezt igénylő szakmájuk van, jó riporterek, elemzők stb. Ha ők a témában kellő jártassággal bírnak, hazug hatásnál valami disszonanciát érzékelnek, ez képes felkelteni a másik - nehezen izgatható - agyműködést. Az pedig elemezni fog, ha képes rá, ha van elegendő tudása hozzá. Az elemzés pedig felszínre hozza az anomáliákat, egyben törli az asszociatív kapcsolatot.

Ezzel eljutottunk az irányítás megvalósításához. Kellően okos ember nehezen manipulálható, mert hamis dolog igaznak látszó megfogalmazása esetükben roppant nehéz. Minél kevesebb az ismerete valakinek, annál könnyebb valamit úgy megfogalmazni, hogy igaznak tűnjön, pedig nem az. Első lépés tehát az ismeretszerzés megnehezítése. Utána szüksége egy e téren jártas, irodalmilag is képzett ember, aki előadja a "mesét". Adott esetben ez lehet két szerep is, egyik megalkotja, másik verbalizálja. Lehetőleg valami előzetesen kellemessé tett ember, például híresség(nek tűnő valaki).

A tartósságot az agy egy másik tulajdonsága képes garantálni. Mindenki fontosnak szeretné tudni önmagát, ennek része az önbecsülés, még inkább mások általi becsülése. Ha viszont valaki belement az előbbi csapdába, egyfelől kicsi az esélye felfedezni az ellentmondást. Másfelől, ha valaki kellő türelemmel (ami ritkán van) felfedi a valóságot, azt még meg is kell érteni. Ha ez is sikerül, kezdődik az igazi gond. Rettentő kínos rájönni, hogy téveszmékben hittünk, ennél csak az sokkal kínosabb, hogy ezt el is ismerjük nyilvánosan. Marad a verem, megpróbálunk berendezkedni, alkalmazkodni, de kimászni semmiképpen. Ekkor tehát vagy örökre manipulált marad és eszerint is él vagy soksegítséggel sikerül ebből kimászni és visszatérni a normalitáshoz. Ez a ritkább.

És ez olyan, mint a pavlovi reflex. Csengettyű. megindul a nyáltermelés. Nincs akarat. Megszólal a manipulátor, azt tesszük amit mond (feltéve, hogy a manipulátor tartja magát a szabályokhoz, manipulál a korábbiakkal egyezően). Nincs meggondolás, nincs ellenszegülés, de van harag, sőt akár durva tettlegesség a szándék végrehajtásának akadályozójával szemben. Agyunk nem tűri a megoldatlan változatát, főleg ha némi jutalom is kilátásban van. Mert elismerésre (bármilyen az, csak mi annak lássuk) olyan mértékben van szükségünk, mint élelemre. Ezt tehát a túlélési ösztön is vezérli, ha szükséges.

Talán hihetetlennek tűnik. De gondoljunk azokra az emberekre, akik dühödten ragaszkodnak álláspontokhoz, miközben tudjuk, tévednek. Itt is többször előjött egy példája, a laposföld hívők. Ez egy nagyon egyszerű eset, ettől drasztikusan bonyolultabbak, áttételesebbek léteznek. Gyakran nem tudjuk, hogyan következett be, de legtöbbször azért sejteni lehet. Csak tenni ellene nehéz. Különösen akkor, ha kellően sokan lesznek egy adott dologra nézve, annyian, hogy már már közhiedelemnek tűnik. A megszokás nagy úr. Szeretünk nem menni az ár ellen. Amit sokan mondanak, biztosan van benne valami. Pedig nem!

skin barrier.

túl vagyunk rajta :(