Mi az érzelem tudományosan?

Az érzelem tudományosan az. amit nem lehet a tudomány segítségével megfogalmazni és vizsgálni.

Az érzelem tudományos alapon "nem megfogható" dolog.

Ez butaság.

Az érzelem az érzelmi agy tevékenysége, és elég egyszerű dolog. Már a hüllőknek is pont olyan van, mint nekünk.

Természettudományos értelemeben téged érnek mindenféle ingerek. Ezeket a különböző érzékszerveid érzékelik, és – mint jeleket – továbbítják az agyadba. A tested is küld mindenféle belső jelet. Az agynak szintén van egy belső működése, pl. van időérzékelésed. Fizikailag nagyon leegyszerűsítve ennyi történik. Nagyon leegyszerűsítve ezek az értelemnek az összetevői.

Csakhogy ez még így nem kerek. Pl. egy könyv alapvetően papírból és festékből áll. De egy könyv annyiban több, mint x gramm papír és y milliliter festék, hogy ezek valamiféle renddé állnak össze, a festék mindenféle ívekké, egyenesekké, azok betűkké, azok szavakká, azok mondatokká, bekezdésekké, fejezetekké, majd pl. egy regénnyé állnak össze. Több a könyv, mint az anyagának az összessége, de nem valamiféle metafizikai létezővel több, hanem a renddel, rendszerrel több. Ugyanígy az érzelem is több, mint ingerek halmaza, a megfelelő ingerek megfelelő rendje az, amit érzelemnek nevezhetünk.

Aztán pl. a pszichológia megint máshogy kezeli az érzelmeket, ott teljesen más az a fogalmi keretrendszer, amiben az emberi psziché működését vizsgálja.

A Wikipédia szerintem kellően tudományos: Az érzelem olyan szubjektív állapot, amely a környezetünk fontos változására adott reakcióként fogható fel, ami a további viselkedést meghatározza.

🖖Hosszú és eredményes életet!🖖

Régóta tudjuk, a természet alapvető törvénye a hatás ellenhatás elve.

Az ember környezetben van és hatások érik. A hatások nemcsak sokfélék, de mértékük is van. Az ellenhatás, tehát az ember reakciója e kettő együttesétől függ, továbbá magától az embertől.

Az ember életének sokféle funkciója van, beleértve az érzelmi reakciókat is. Minden funkció valami módon az élet minőségének és hosszának növelését szolgálja (az öngyilkos például az élete minőségét annyira rossznak érzékeli, hogy az már a nemlétnél is rosszabb, ezért ezt választja). E tekintetben nem választható szét az érzelem és az értelem, mint az előbbiek növelését szolgáló viszonthatás.

Történetileg az emberi állapotnak és funkciónak valamiféle hordozót tulajdonítottak. Ekkor még a lélek az ember természetes létező része volt, és e sokféleségből értelemnek azt tulajdonították, aminek hordozója valami fizikai megfogható, érzelemnek pedig azt, aminek a hordozója a lélek volt. Mára ez tarthatatlanná vált, mert számos érzelemnek ismerik a fizikai hordozóját.

Ugyanakkor a szubjektum sem lehet elválasztó, hiszen az öröm konszenzusosan érzelem, ugyanakkor minden ember rendelkezik vele, eltérő szubjektumoknak lehet teljesen azonos öröme. És e tekintetben az emberi erő nem érzelem, de egyfelől ugyanúgy szubjektív, másfelől minden szubjektumé másféle.

Mindezek azt mutatják, az érzelem ugyan egy meglehetősen nyilvánvalónak tűnő tulajdonság, mégis nehéz olyan meghatározást adni,ami egyértelműen és világosan szétválasztja az érzelmet az értelemtől (ami csak annyit jelent, a makrovilág folytonos, ezért nincs olyan kicsiny egység, amivel e két fogalom elválasztható). Az kétségtelen, hogy a "rendszer" egy rendkívül fontos jellemző, aminek segítségével sok minden magyarázható, jelesül ez pont nem vízválasztó.

Így marad az ősi módszer,felsoroljuk egyiket és másikat, és egyes határterületeken embere kegyrésze vitázik, mit hová soroljon.

Mindenesetre, minden emberi állapot külön vizsgálandó és főleg kezelendő kóros esetekben, és e tekintetben az érzelem kezd megszűnni külön kategóriaként, amint egyre többnek a hordozóját ismerik meg. Ugyanakkor, mint sajátos jegyeket mutató csoport, nyilván külön kategóriaként iskezelik, például a pszichológiában.