Ez helytálló magyarázat a Gyatlov-rejtélyre?

Megfejtették, pontosabban erősen valószínű, mindent magyarázó, nem ellentmondásos választ adtak. Olyan perdöntő tárgyi bizonyíték, ami egyértelművé és bizonyossá teszi a történteket, nincs. Olyan, ami minden talált tárgyra és jellemzőre ad magyarázatot és mint jelenség, bizonyítottan létező, van. Mégpedig egy amerikai újságírót nem hagyott nyugodni a rejtély, és a helyi hatóságokat meggyőzte, hogy segítsék (megtették), beszélt minden élő kapcsolatukkal, és nemzetközi tudóscsoporttal igazoltatta a fizikai feltételezések valódiságát.

Az egészről írt egy könyvet, amely magyarul is megjelent legalább 10 éve, Halálhegy címmel.

A sztori lényege a következő. A fent említett céllal indult 1959 februárjában, eredetileg 10 tapasztalt túrázó, akik egyébként a környéket is ismerték. Egy közülük fizikai erőnléti és mentális problémák miatt mindenki egyetértésével visszafordult félútról. Senki sem csatlakozott hozzájuk, hanem egy ismerős kísérte őket az utolsó tudományos bázisig.

A kritikus napon egy közepes lejtő közepe táján, nyílt terepen vertek sátrat. Kétoldalt, eléggé nagy távolságban húzódott erdő. Utólagos elemzéssel megállapították, hogy aznapra a meteorológia hatalmas vihart jelzett, erős havazással. A jelzett (de be nem következő) visszatérés után a családtagok forszírozták a kutatást, de a rossz időjárás miatt ez csak vontatottan haladt, végül májusban találták meg őket, szétszóródva. A tűzrakásnál ketten voltak, a leányt egy patakparton, fejjel a vízben találták meg, a vezető egy vízmosásban felállás közben egy fát fogva fagyott meg, egy a lejtőn volt, a többiek egyesével, kettesével. A sátorban pedáns rendben minden, a bakancsok a sátor nyílásánál belül (mind zokniban voltak kint), a katonai sátor hátsó oldalán egy hatalmas vágás, egyébként volt leltár, mindent megtaláltak, még azt is meg lehetett állapítani, mit ettek este.

Abban az időben még nem volt ismert, az újságíró kutatásai alatt tették közzé azt a tudományos cikket, miszerint a szél képes úgynevezett infrahangokat gerjeszteni. Ezek 10 Herz körüli tartós állóhullámok. Az emberi fül nem érzékeli, azonban továbbítja az agyba és ott elviselhetetlen pánikrohamot idéz elő. A helyszínt szakértő csoport elemezte és megállapították, milyen körülmények között tud a környezet ilyen produkálni. Ennek hatására vizsgálták a korabeli meteorológiai jelentést, és aszerint ebbe a tartományba eső időjárás (szél) volt, továbbá -40 fok körüli hőmérséklet. A szélerőt 100 km/h körülire számították a lejtőn.

Az infrahullámok létrejötte erősen valószínűsíthető, hatásukra az éppen lefekvésre készülő társaság pánikba esett és fejét vesztve menekült. A hátsó falnál alvó türelmét vesztve kivágta rohamkéssel a sátrat (kést megtalálták pár méterrel odébb, rajta sátorvászon foszlánnyal). A társaság hiányos öltözetben (de meleg gyapjú alsóban) volt, ahogy a korabeli viszonyok indukálták. Amikor a lejtő tiszta szakaszából a fák felé menekültek, elmúlt a hullámhatás, a távolságok alapján maximum 2-3 percet menekülhettek. Jurij a vezető belecsúszott a vízmosásba, felállás közben fagyott meg, erős erőlködés volt megfigyelhető. A leány, lecsúszott egy jeges lejtő, beverte a fejét. Később az olvadásnál itt vízfolyás keletkezett, feje a vízbe lógva fél nyelve szabályosan kirohadt. A tűzet fenyőgallyból rakták, a hidegben nem nagyon égett, mindkettőjük lábán a ruha megpörkölődött (közel húzódtak, hogy melegítsen). A többieket hasonlóan, a menekülés módját megmagyarázható állapotban találták meg. Az is kiderült, esélyük sem volt, a sötét miatt hóesés nélkül sem találták volna meg a sátrat, egyébként az öltözetük maximum negyed órát engedett. Ennyi idő alatt célirányosan sem tudtak volna visszaérni a hegyoldalon abban a viharban.

Utólag minden létező dokumentummal szembeállították az elképzelést, semmit sem tudtak belőle cáfolni. A tudósok kísérletet is végeztek utólag, egyértelművé vált, ha valóban létrejött az infrahullám, azt másodpercekig lehet ép ésszel kibírni. Viszont a társaság tagjainak jelleme, célja és főképpen tapasztalata alapján semmiféle más jel, bizonyíték vagy magyarázat nem volt kitalálható. A lavina olyan nyomokat hagy, ami utólag rekonstruálható, a helyszínt jól ismerő bányászok és erdészek kizárták annak lehetőségét, pedig rá akarták beszélni őket erre.

A könyv rendkívül érdekfeszítően és részletesen taglal minden lehetőséget, és mutatja meg, miért nem következhetett be. Az újságíró felkeresett a tudományos eredményt kétségbe vonó tudósokat, hogy találjanak más magyarázatot. Kényszerűen mind elismerte, hogy jobb nincs. Az újságíró mániákus oknyomozó volt, és ez a sztori nagyon felkeltette a kíváncsiságát. Az életben maradt (akkorra idős) társ az újságírónak volt hajlandó először beszélni a barátairól. Az újságíró javaslatára azóta hivatalosan Halálhegy/Gyatlov hegy a neve a vidéknek.

A 11-es válaszoló által említett könyv (Donnie Eichar: Halálhegy – A Gyatlov-csoport tragédiájának igaz története):

[link]