Belemennétek egy ilyen lehetőségbe?

Uhm attól függ milyen az adott világ.

Pl mennyire fejlett a higénia, orvoslás, mennyire előítéletes a társadalom, mennyire agresszív a populáció. Nem kell ehhez witcher szerű harcosnak lenni, elég mondjuk egy kovács által végzett foghúzás, korabeli gyógyszerekkel, mindegy hogy középkori európa vagy középkori japán. 😣

Ez az, ami filmen jól néz ki, de a való életben para.

Az is kulcsfontosságú, hogy tudod-e hogy az egész nem valós, vagy kaphasz-e új avatart.

Ha pl egy avatarral kell végignyomni az egészet, akkor baromi óvatos és unalmas lenne.

Most képzeld el pl olyan mint a Jumanji, minden meg akar ölni, meg tud csonkítani.

Pl a Pokemon világát inkább elfogadnám mint mondjuk valami nagyon epic de brutális cuccot, pláne ha realisztikus sérülések és gyógyulási idők vannak.

Hmm, ha túl jó a világ, tehát nincs fájdalom, sérülés, sőt, még kinyírni se tudod magad, az ugyanúgy be tud ám csavarítani.

A habzsolás, gazdagság, végtelenül rendelkezésre álló szex, kaja, tudatmódosítók, alkohol, stb egy idő után értelmüket veszítik egy ilyen világban.

Az emberek gyorsan elkezdenek önpusztítani meg keresni azt, amitől valósnak érzik magukat.

Egy olyan világban ahol nem vagy éhes és éhen halni se tudsz, de van egy végtelen mennyiségű finom kaja, az egész értelmét veszti.

Az emberi agynak igénye van arra, hogy problémákat oldjon meg, ha mindent mindig tálcán kap, elkezd menekülni az arany kalickából.

Pl a fennt említett San Junipero ahol az emberek már kínjukban extrém fétis bárokban lógtak, csak hogy legyen valami érdekes az életükben.

A szex egyébként, ha csak emberi tudatok vannak és a program, gyorsan fizető eszközzé és státusz szimbólummá válna.

Pl mint abban a másik Black Mirror elizódban ahol a két haver egymást dugta virtuálisan...az ilyen gyakoribb lenne ha az NPC programozott emberek és a valós személyek elkülöníthetőek lennének.

Vagy ha mindenki valós személy a szimulációban, akkor kb a szex és az emberi kapcsolatok az egyetlen dolog ami igazán valós.

Ha meg nem, az sokaknak érzelmi válságot okozna. Vajon ember-e életed szerelme? Tud-e az NPC nemet mondani, csak kiszolgál vagy személyisége is van, mennyire realisztikus?

Nem tudom, hogy hosszú távon ha pl a tudomány és művészetek fejlesztése lenne az elvégzendő feladat, az kit mennyire kötne le. Persze a populáció jó 40-70 %a ezzel ellenne, de biztos van, akit az ilyesmi nem elégít ki.

Szóval kell a negatív dolog is, az emberek agya nem szereti a túl jó, túl kényelmeset.

Láttam egyszer egy filmet (sajnos a címére nem emlékszem.), ami egy első világháborús sérültről szólt. Minden végtagját, minden érzékszervét és az állkapcsát is elvesztette.

Spoiler következik!!!

Csövön át táplálták a kórházban de nem tudták egyáltalán gondolkodik -e még. Közben végig mondta a kommentár mikre gondol. De nem tudott sehogyan sem kommunikálni a külvilággal.

Végül a nyakát használva kezdett morzézni a fejével.

De a kórházban csak rángatózásnak vélték.

Mígnem jöttek katonák szemlézni a sebesülteket és az egyik a homlokán kopogtatva tudott vele így kommunikálni.

Szerencsétlen csak annyit kért hogy nyissák ki az ablakot vagy vigyék ki néha mert a napfényt még érzi a bőrén.

Megtagadták tőle, mert nem akarták mutogatni.

Azt is kérte akkor öljék meg.

Persze ezt is megtagadták tőle.

"Szerencséjére" egy nővér hallotta látta az egészet és utána hozta a kispárnát...

Nos ez a film (elképzelhető hogy megtörtént események alapján íródott!) elég hátborzongató és megrendítő volt.

Szóval nem nem szeretnék csak fejben élni.

És feltételezem más sem.

Az ok hogy odaraksz egy virtuális valóságot, de mi lesz ha az meghibásodik és / vagy valamiért nem tudsz tovább "szolgáltatni"?