Melyik az a valaha létezett kínzás/kivégzési mód, ami talán a legkibírhatatlanabb szenvedést, fájdalmat okozta és a legszörnyűségesebb volt mind közül?

A kínaiaknak volt egy szőrtelenítő eljárásuk...

Egy csipesszel szép módszeresen egyenként tépték ki az ember szőrszálait. A teljes procedúra egy gyakorlott hóhér esetében kb. 3 nap volt, de az első fél-egy nap után a delikvens már szó szerint beleőrült a fájdalomba. Az igen ritka lehetett, ha valaki túlélte az egészet - de az is csak napokat jelentett...

Igazi VIP kivégzés, ha valakinek izzó, folyékony aranyat öntenek a szájába.

Költséges, és igen ritka. Egy esetről tudok, mikor egy római provincia lakói föllázadtak egy különösen kapzsi helytartó ellen.

+

Egy másik bizarr, undorító kivégzési mód volt a madzag nyeletés ( mézes madzag? ).

A kivégzés előkészítése kb. 4 - 8 napig tartott, koplaltatással kezdődött.

A végén a megfeszített madzag kiegyenesítette a beleket, iszonyú hasi fájdalmat, és belső vérzést okozva. A részletektől megkíméllek benneteket.

Az elevenen megfőzést senki nem említette.

Bár az is hatásos tud lenni, mikor valakit mellékbüntetésként ítélnek kötélre, és felhúzzák-leengedik, felhúzzák-leengedik, ameddig csak a hóhér és a publikum igényli. Aztán, ha megunták jöhet a valódi kivégzés.

És szintén hatásos, amikor a mai napig többszáz korbácsütésre ítélnek bűnözőket közvetlenül az akasztás előtt keleten. Ami azért ironikus, mivel a korbácsolás során az elítélt két dolgot kívánhat: vagy azt, hogy vége legyen az ostorozásnak, de ez egyenlő az akasztással, vagy azt, hogy még ne akasszák fel, ami viszont egyenlő a korbácsolással.

Nem tudom, a valóságban csináltak-e valaha hasonlót, de filmen láttam egy ördögi "játékot": Hátrakötözött kézzel, nyakában hóhérhurokkal, mezitláb ráállítják a halálraítéltet egy jégtömbre. A jég égeti talpát, kibírhatatlan fizikai fájdalmat okozva, de ha felemeli a lábát, megszorul a hurok a nyakán. Persze a jégtömb közben lassan olvad, ha mástól nem, a saját testmelegétől a talpa alatt. Sok-sok kínzó perc múlva már csak lábujjhegyen tartja magát az akasztott, de egyszer csak már ehhez is túlságosan elolvad a jég, és szorul a hurok.

A másik, hasonló koncepció csak szimpla, de ördögi modernkori kínzás. Az elítéltet a csuklójánál fogva lelógatják a plafonról, de úgy, hogy leérjen a lába a talajra. A csavar ott van a dologban, hogy alátesznek egy jókora fémlemezt, amibe nem halálos, de kellően rázós áramot vezetnek. Ha leteszi a lábát, megrázza az áram, ha felemeli, akkor a csukójánál fogva lóg, felhúzott térdekkel.

A végeredmény szánalmas, véget nem érő vonaglás és agónia, amíg a hóhérok csak akarják.

Az megvan, amikor van egy ajtó, és mögötte egy kb. 25-30 centi mély, szűk üreg a falban? Beleállítják az elítéltet, és rázárják az ajtót, majd pár napra ott hagyják. Az üreg ahhoz is szűk, hogy leguggoljon, letérdeljen, leüljön, megforduljon, vagy az arcához emelje a karját. Csak állni tud, és állni, és állni...

Szerintem ezek a leggonoszabb kínzásnemek, ahol nincs szükség speciális segédeszközökre, csupán az idő múlását és a test természetes teherbíró képességét fordítják az elítélt ellen ördögi módon, vagy ahol az elítéltet csupán helyzetbe hozzák, de utána gyakorlatilag önmagát kínozza, mint az áramütéses példánál.

Ez is érdekes lehet:

[link]