Aki nem tud beszélni, azaz nem ismer szavakat, az nem tud gondolkodni sem?

A gondolat a valamilyen szinten ismert tapasztalatok összevetése, netán abból ismert szabályok szerint új következtetések megalkotása. Ehhez nem kell szó. Számos dolog van, amit pontosan ismerünk, mert megtapasztaltuk, ha azonban kérdeznek róla, nem tudjuk elmondani (amit mondunk, nem azt jelenti).

Azonban ha gondolatainkat meg kívánjuk osztani más gondolkodókkal, akkor szükségünk lesz kommunikációs eszközre, ez a beszéd. A szót is tapasztalattal ismerjük meg. Ezt nevezhetjük hallomásnak, olvasásnak, módszeres tanulásnak és még sok másnak is. Minél több szót ismerünk meg, annál gazdagabb lesz a tapasztalatunk is, az ismeretünk is, tehát még több dologra tudunk gondolni. Ezért van lehetőségünk igényesebbnek lenni.

A kettő szoros kölcsönhatásban van ugyan, azonban van függetlensége is. Teljesen természetes, aki sokat olvas és megérti, amit olvas, akkor nemcsak a szókincse gazdagodik, hanem a tapasztalata és így gondolkodási képessége is differenciáltabb lesz.

Szerintem tudnak gondolkodni, de a szavak ismeretével tudjuk a gondolkodást fejleszteni, könnyebben asszociálni, a kapcsolatok könnyebben jönnek létre, új ötletek, új mondatok alkotása, különbségek észrevétele gyorsabb...

Amikor az ember feltalál, felfedez, megismer valamit, rögtön nevet ad neki, hogy tudjon rá hivatkozni és be tudja építeni a szavakból álló összetett rendszerébe. Akár csak annyit, hogy "az az izé".

"Az elméleted szerint minden nép máshogy érez, hisz más nyelven beszél."

Első, ez pontosan így van. Az anyanyelvi fogalmak megismerése, a szókincs szervesen részt vesz a beszélő világképének kialakulásában. Valami nyelvi résztudomány foglalkozik is ezzel. A legviccesebb, hogy ez egy társadalmon belül is észlelhető, elég megállni kis időre egy trafik előtt :)

"hogyha az ember kevés szót ismer, tehát szegény a szókincse, akkor silányabbak az érzései?"

A gondolkodás és az érzések az két különböző dolog. Attól, hogy nem lehet szavakkal kifejezni, még létezhetnek komplex érzések.

A "gondolkodás" pedig sok dolgot jelenthet, például egy egyszerű ok-okozati kapcsolat felismerésétől egészen elvont összefüggésekig nagyon széles a paletta. Minél összetettebb egy helyzet vagy probléma, annál inkább szükséges hozzá az elvont fogalmak megnevezése, szövegbe foglalása, tehát a beszéd.

Ki lehet próbálni, hogy mondjuk öt percig (vagy ki meddig bírja) ne mondjunk ki magunkban sem semmilyen szót, ne gondoljunk semminek a nevére, vagy bármilyen szövegre. Nem írhatunk és írott vagy hallott szöveget sem értelmezhetünk, vagy bármit, ami egy adott nyelven van leírva. (Legjobb, ha csendes helyen próbáljuk ki.) A fejünkben sem hangozhatnak el szavak, mondatok. Elég nehéz feladat. Ilyen állapotban próbáljon valaki összetett problémákat megoldani. Az például még menne, hogy meleg van, ezért iszok valamit, vagy hogy mit hol találok, amire szükségem van, de bonyolultabb döntéseket már nehéz így hozni.