Miért foglalkozik a tudomány olyan kérdésekkel amelyek nem hatnak a mindennapi életünkre, de még csak arra sem amit földi életünknek nevezünk?

Azért írhattad ki ezt a kérdést, mert pár 100 éve a tudósok olyan kérdésekkel

(is) foglalkoztak, amelyek nem hatottak a mindennapjaikra. A mai számítógépek és a világháló az alapkutatás eredményeinek a (technológiai) gyümölcse.

Sokkal hitelesebb lennél, ha füstjelekkel érdeklődnél vagy papiruszra írtad volna a kérdést... így elég röhejes, amit csinálsz...

<szarkazmus>Hát igen, Galilei is azért került az inkvizíció elé, mert a kutatásainak nem volt alkalmazható gyakorlati haszna.</szarkazmus>

A természettudományok a fizikai világ jelenségei közötti összefüggéseket tárja fel. Nem mérce, hogy az, hogy a vizsgált összefüggésnek perpillanat van-e bármilyen praktikus felhasználási területe, vagy sem. Nota bene sok olyan természettudományos eredmény született, ami az adott korban semmiféle praktikus jelleggel nem bírt, de később a hétköznapi életünk szervers részévé vált. Relativitáselmélet? Ki a fenét érdekel, hogy milyen képletek alapján görbül a tér hatalmas gravitációs erő hatására? Oké, de később mégis szükség volt erre a tudásra, mert bár a hatás földi viszonylatban csekély, ahhoz elég nagy, hogy egy GPS rendszer több száz méteres pontatlansággal bírjon, ha nem vesszük figyelembe a relativisztikus hatásokat. Vagy ki a fenét érdekel, hogy milyen reakciók zajlódnak le szubatomi részecskék között? De ha nincs kvantumfizika, akkor nincsenek félvezetők, nincs tranzisztor, nincs szobaméretnél kisebb számítógép.

Pl. Leibnitz kimondottan büszke volt arra, hogy olyan matematikai problémákkal foglalkozott, aminek semmiféle praktikus haszna nincs. Pl. foglalkozott számrendszerekkel, a kettes számrendszerben történő műveletvégzés sajátosságaival, meg számelméleti kérdésekkel. Aztán eltelt pár száz év, és ma a számítógép a kettes számrendszer matematikájára épül, a titkosítási algoritmusok meg számelméleti alapon működnek.

Vagy anno sokan kritizálták a holdraszállást, meg úgy általában a NASA tevékenységét, mondván gyakorlati haszna nincs, cserébe hatalmas összegeket emészt fel, miközben az USA abban az időszakban azért gazdasági szempontból nem volt a csúcson. És bármennyire is bullshit duma szokott lenni, hogy x termék NASA technológiával lett kifejlesztve, azért számos olyan ma már hétköznapi termék és technológia van, ami valóban az űrprogram során felmerülő problémák megoldásaiból nőtte ki magát. Informatikai megoldások, hővisszaverő melegítő fólia – amit azóta számos ember életét mentette meg –, bébiételek, gyorsfagyaztott ételek, infravörös hőmérő, füstérzékelő, vízszűrők, vezeték nélküli kéziszerszámok, kommunikációs műholdak, tépőzár stb… Nyilván ezeket valószínű később is feltaláltuk volna, de később, és ugyanúgy pénzbe került volna ezeknek a feltalálása is.

> irdatlan mennyiségű pénzt vernek el hiába valló mindenféle kutatásokba, mikkor azt a mindennapi problémáinkra lehetne költeni

Ez meg nem a tudományt érintő kérdés. Ez politikai, gazdasági kérdés, hogy egy állam a költségvetéséből mennyit szán prompt problémák megoldására, és mennyit szán a jövőt megalapozó tudományos alapkutatásra. Illetve nem lehet csak mindennapi problémákra fókuszálni, mert hosszútávon igencsak negatív hatásai vannak. Akármennyire nagyok a megoldandó problémák egy országban mondjuk az egészségügyben, a gazdaságban, attól még lehet és szükséges is költeni pl. kultúrára, tudományra, meg más hasonló nem praktikus, nem profitot hozó dolgokra.

> minek kell generálni újabb és újabb problémákat, pl. atombomba

Az alaptudomány nem mondta, hogy építsünk atombombát. A tudomány feltárt egy összefüggést, jelenséget. Ha ilyen és ilyen atomok ilyen és ilyen környezetbe kerülnek, akkor ennyi és ennyi energia szabadul fel, meg ilyen és ilyen események történnek. Ebből aztán lehetett atombombát építeni, lehetett atomerőművet, lehet használni az orvoslásban is. A tudomány önmagában nem ad erkölcsöt. A tudomány az igazságot keresi, és az igazság az, hogy a nehéz elemek bomlásakor, illetve a könnyű elemek fúziója során energia szabadul fel. Az már a politika, illetve a társadalom felelőssége, hogy ezt pozitív, vagy negatív célokra használja-e ki. Ugye a klasszikus példa a kés. A kés azt tudja, amit, lehet vele vágni, szúrni. Hogy aztán ezt te emberölésre használod, vagy ételkészítésre, az már a te felelősséged, nem a késé, meg nem azé, aki kitalálta a kést.

Amikor Huygens felvetette a koherens fénysugár ötletét, a témának NULLA hatása, értéke volt az akkori emberek életére, életminőségére.

Csak aztán eltelt pár száz év és nézd meg, ma mindenre használják a lézert.

Úgyhogy légy szíves, otthonról a fotelből ne döntsd el, hogy melyik kutatás mikor, mire lesz hasznos.

"minek kell generálni újabb és újabb problémákat, pl. atombomba"

Írod ezt egy olyan gépről, amit olyan laza 40-60%-ban nukleáris erőmű árama hajt meg.

Amit többen leírtak. A tudományos kutatásnak-nagyon leegyszeerűsítve- két irányzata van. Az egyik az ún. alkalmazott kutatás. Ez az ami egy adott pillanatban azonnal hasznosul. Kicsit leegyszerűsítve, hogyan lesz Bolyai János elméletéből (nem Euklideszi geometria) GPS helymeghatározás?

Ugyanígy felismerhetőek alapvető biokémiai folyamatok. Hogyan fogja kezelni - és milyen labor vizsgálatokat kér - az orvos amikor karácsonykor sikerül valakinek a "szükségesnél" több töltött káposztát zabálnia?

És van a másik ág az ún. alapkutatás. Ez az aminek akkor per pill. nem látszik semmilyen gyakorlati haszna. Pl. ilyen volt annak idején Bolyai János nem euklideszi geometriája. Ilyen volt Einstein ált. és spec. relatívitás elmélete. Vagy ilyen volt néhány alapvető kémiai ismeret megszerzése.

Vagy ilyen volt Wegener a kontinens vándorlással (ő az egyik klasszikus példa). Konkrétan hülyének nézte mindenki ezért. Látszólag teljesen értelmetlen is ezzel foglalkozni. Aztán szép lassan kiderülnek olyan dolgok, hogy ott a Szent András törés vonal, amely környékén nem véletlenül vannak földrengések. Milyen jó, hogy tudjuk, hogy hol vannak kiemelten földrengés veszélyes helyek? Vagy egy pár éve volt egy hír, hogy magyar kutatók kidolgoztak egy módszert ami szerint barlangban lévő cseppkövekből (minő marhaság?) meghatározhatóvá válik egy területre hosszú időre maximális kőzettest-gyorsulás. Kit érdekel, hogy néhány hülye kutató egy barlangban milyen "közettest-gyorsulást" számol ki. Ja, hogy ezzel kitolható a néhány száz év néhány 10 000 évre, egy terület földrengés veszélyességének "ismert időszaka"? Hát egy nagyobb épület esetén nagyon nem mindegy, hogy 4,2-es vagy 6,5-ös földrengésre tervezik (lehet, hogy egy átlag embernek mindegy, de aki kifizeti annak nem).

Pont az a nehéz az alapkutatásban, hogy soha nem lehet tudni, hogy a kapott eredmény (vagy eredménytelenség) mikor lesz szükséges ami már gyakorlati jelentősséggel bír. Ezért is sokszor nehéz rá pénzt szerezni, és az igazán komoly alapkutatásokat csak a gazdag országok engedhetik meg maguknak. Nem elég zseniális tudósnak lenni, kell aki kifizeti a kutatást. Ami aztán lehet csak 2-300 év múlva lesz valakinek valahol hasznos.

Láttam egyszer egy tudományos műsort, ahol a folyadékokban a buborékok képződését vizsgálták.

Pont én is erre gondoltam, hogy most erre miért költenek pénzt.

Aztán valakinek eszébe jutott, hogy a buborékhoz vasport is lehet kapcsolni.

Oké, de ez még mindig nem olyan volumenű, hogy érdemes legyen kutatni.

Aztán valakinek eszébe jutott, hogy a buborékba gyógyszer hatóanyagot is lehet csomagolni.

Ezen a ponton világossá vált minden.

A vérbe mikro méretű buborékokat injektálnak, ami a gyógyszert oda viszi el a szervezetben, ahová az orvosok gondolják, mivel kívülről elektromágnessel irányíthatóvá válik a vasporos,gyógyszeres buborék.

Ha pontosan a helyén van, akkor ultrahanggal szétrobbantják a buborékot.

Micsoda ötlet !?

Azóta nem szólok egy rohadt szót sem, hogy a semmirekellő kutatásokra miért költenek pénzt.