Mennyi 0 plusz végtelen?

Végtelen.

Hozzáteszem ez nem egy szám. Szóval értsd jól..

#2 jogos. Mint ahogy én is felhívtam erre a figyelmet. De pl. limeszek esetén szokták ezt így használni, hogy "nulla plusz végtelen az végtelen".

Ez alatt pl egy nulla és egy végtelen határértékü sorozat összegének a határértékét értik.

Végtelenhez akármilyen véges – pozitív vagy negatív, vagy éppen a nulla – valós számot adsz hozzá, az eredmény végtelen lesz.

Nullát akármivel adod össze, a nullával való összeadás nem változtat az eredményen.

Mindkettőből következik, hogy az eredmény végtelen lesz. (Nyilván a végtelennel való műveletvégzést – mivel nem értéket, hanem jelleget ír le – érdemes lenne jobban definiálni adott esetben, de jelen esetben ezt megspórolhatjuk.)

> 0 + végtelen = 1 ?

Aham… Innen fúj a szél.

Matematikai értelemben semmiképpen nem igaz. Matematikai értelemben:

0 + végtelen = végtelen

De gyanítom itt valami filozófiai „matematikáskodás” folyik. Ilyen értelemben ha van a semmi (amit reprezentál a nulla), amiben létrejön (létrehozzák) a végtelen világegyetemet, akkor az egy egység lesz, abból csak egy lesz, minden ebben az egyben lesz. (Ezért UNIverzum, világEGYetem a neve). Filozófiai eszmefuttatásokban elnézhető az ilyen, bár ott is jobb lenne nem matematikán keresztül megközelíteni azt, ami nem matematika. Az ilyenekből csak olyan sületlenségek jönnek ki, mint a számmisztika, aminek anno valahol valamikor talán volt ilyen filozófiai tartalmú igazsága, analógiákon keresztül, de ami lett belőle, az szimpla ezoterikus „bullshit”.

De tulajdonképpen itt az ekvivokáció hibája testesül meg. Matematikai értelemben összeadni csak azonos mértékegységű értékeket lehet. A világegyetem végtelensége meg mértani, időbeli végtelenség, és nem szám, hanem jelleg, az egység meg nem mértékegység, hanem a közös halmaz.

Ez kb. olyan, mint ha nem lenne semmim, kapnék 100 krumplit egy zsákba csomagolva, és felírnám, hogy:

0 + 100 = 1

Nyilván matematikai szempontból úgy hülyeség, ahogy van.

> Igaz ugyan, hogy a "képlet" matematikailag nem áll meg a lábán, mégis kiolvastad belőle, amire gondoltam.

Persze, mert azonos forrásból származik. Most így hirtelen nem rémlik, de talán a püthagoreusoktól ered ez az egész? Vagy az atomistáktól? A lényeg, hogy eléggé régi történetről van szó, amit időről-időre le-leporolt a filozófia is, meg úgy általában újra felbukkant a köztudatban. Egy másik elterjedt változata a „képletnek”: 0 = ∞ = 1. Sőt rémlik olyan filozófiai eszmefuttatás is, ahol az 1-nek kétféle jól megkülönböztetett jelentése volt.

Én kedvelem a filozófiát. Tanultam is, művelődtem is ebben a témában. De az ilyenektől sikítófrászt kapok. Nem is konkrétan attól, hogy bizonyos témát valamiféle analógián keresztül tárgyal valaki, hanem a folytatástól. Mert minden analógiának megvan a határa, amíg még érvényes, és amin túl már nem áll fenn az analógia. Pl. attól, hogy mondjuk analógiába állítjuk mondjuk az emberi élet szakaszait az évszakokkal (a tavasz a növekedés, fejlődés korszaka, mint ahogy a gyerekkor is, a nyár az érlelés, kiteljesedés korszaka, mint ahogy a felnőttkor is, az ősz meg a megérlelt gyümölcs leszüretelésének, illetve a leépülésnek, lombhullatásnak, elszáradásnak az időszaka, ahogy az öregkor sok folyamat is mutat ezzel analógiát), attól ez az analógia számos szempontból nem áll fenn, pl. négy évszak csak mérsékelt övben van, az emberi élet folyamata meg attól függetlenül mutat a négy évszakkal analógiát, hogy az adott ember éppen az egyenlítő körül él, egy sivatagban, mérsékelt övön, vagy a sarkvidéken. Az évszakok bizonyos jellegzetessége ugyan analógiában áll az emberi élet szakaszaival, de bizonyos jellegzetességei – pl. a földrajzi helytő való függőség – nem.

Ezzel a „matekoskodással” is ez a gond. Nem maga az analógiákkal való megfogalmazás, hanem az analógiába állított dolgok – jelen esetben a számok – összefüggéseiből kikövetkezett olyan megállapítások, amelyek már nem igazak, mert átlépik az analógia határát. És ilyenből számos dolog van. Az asztrológiánál pl. addig teljesen jó a történet, hogy megkülönböztet 12 különböző archetípust, ami remek nyelv egy-egy ember személyiségének leírására. Az is rendben van, hogy a Mars bolygóról a vörös színre, abból a háborúra, a férfias működésre, vagy éppen a fokhagymára asszociálunk. Ez is valamiféle ha nem is egzakt, de érthető rendszert épít fel létező dolgok között. Sőt még a különböző csillagjegyeknek egy-egy hónap működésével is van analógiája. Viszont annak, hogy ki melyik hónapban született, abból következik, hogy milyen személyiségű az már az analógiákon keresztül levezetett összefüggés, amit sokan elfogadnak valósnak, csak éppen tudományos kutatások egyöntetűen cáfolják, hogy léteznek ilyen összefüggés. Egy-egy horoszkópban is feltűnhet a Mars és annak megint csak analógiákon keresztül levezett feltételezett, szubjektív emberi megítéléssel pozitív vagy negatív hatása. De hogy a foghagyma fogyasztása attól függően jó-e vagy sem, hogy a Mars éppen hol jár az égen, az megint analógiákon keresztül levezetett valami, ami megint csak a tényleges folyamatokra már nem igaz.

De ugyanilyen a számmisztika, az ilyen-olyan jóslások, babonák világa is. Helyes analógiákon keresztül az analógiára igaz, de az eredeti jelenségre nem igaz összefüggések mentén levont következtetések.

Ezért gondolom azt, hogy az analógiák ugyan segítenek megérteni jelenségeket, de mindig tudatosan kell kezelni, hogy meddig tart az analógia helyessége, és az analógiákon keresztüli következtetéseket mindig vissza kell hasonlítani, hogy a tényleges jelenségekkel még mindig analóg-e, vagy már elszakadt tőle. Akkor már inkább értessük meg analógiákon keresztül egy-egy jelenség mibenlétét, ha kell, de a tényleges jelenségek összefüggéseit vizsgáljuk, ne az analógiába állított jelenségek összefüggését.