Lehetett olyan nemes az első tatárjáráskor aki nem csatlakozott a királyi sereghez a katonáival, hanem biztonságos helyre vonult?

A feudális hűbéri rend piramisszerűen épült fel, mindenki a közvetlen urának tartozott engedelmeskedni és ezt nagyon szigorúan vették.

Ha valahol megbomlott a lánc, akkor az engedetlen nemes alá tartozók is automatikusan az urukkal tartottak, hiszen őket is kötötte a saját felsőbb uraikhoz való hűség, ami felülírta a királyhoz való engedelmességet is.

Éppen ezért nagyon pórul járhatott aki ezt megcselekedte, hiszen ezt nem lehetett megengedni, így egy lázadó könnyen elveszthette fejét és jószágát, címerpajzsát összetörték és kiesett a hűbéresi láncból.

Csupán az országnagyok, a főnemesek engedhették meg, hogy esetenként szembe merjenek szállni az uralkodóval, akikkel még a királynak is számolnia kellett, mert gyakorlatilag ők már sérthetetlenek voltak, erre óriási hatalmuk ruházta fel őket és az, hogy országos lázadást okozhattak, továbbá egymás közötti gyakori rokoni kapcsolataik miatt is könnyen akár az uralkodó ellen is felléphettek egységesen, de természetesen megesett, hogy velük is elbántak, bár az már többnyire háborút jelentett az országon belül, így szenzációszámba esett ennek megtörténte, amit még a történelem lapjai is számon tartanak.

Így ha egy főnemes vonakodott hadba vonulni, akkor a házanépe, ami alatt nem csak a családját és a saját szolgáit értették, hanem az alája tartozó hűbéri láncot is, vagyis akkor senki nem vonult hadba, a házanépe követte ebben az urát.

A hűbéri lánc valamelyik alsóbb fokán álló nemes nemigen kockáztatta meg az engedetlenségért járó retorziót, mert mindenki féltékenyen őrizte hatalmát és felülről is dorgálást kaphatott, aki nem volt elég keménykezű, így szinte biztosra vehette az engedetlen, hogy nem ússza meg szárazon.

A protokoll még azt is megszabta, ki milyen haderővel képviseltesse magát, rangjához és birtokának nagyságához képest és ezt sem volt ajánlatos figyelmen kívül hagyni.

Mindez természetesen a vesztes csata előtti időszakra értendő, mert amikor a bandériumokat szétverték, mindenki szanaszét szaladt, darabokra szakadozott a hűbéri lánc, amit lehetetlen volt újra megszervezni, már csak azért is, mert a legfőbb vezetők is az életüket mentették, semmi mással nem törődve.

A nemzet, vagy az ország fogalma ekkor még nem alakult ki, vagy sokkal kezdetlegesebb volt, hogy számíthatott volna.

Azzal egészíteném ki az előzőeket, hogy Magyarországon akkoriban nem volt klasszikus feudalizmus, a gazdagabb nemeseknek familiárisaik voltak, nem hűbéreseik. És bizony voltak főurak, országrésznyi birtokokkal, akiket a király magára haragított előzőleg.

A csata előtt nem volt idő a büntetésre, a csata után anarchia alakult ki, mindenki csak a túléléssel törődött, akár mocsárban, akár erdőben, barlangban vagy kővárban. A tatárjárás után sem volt büntetés, az ország újjáépítése érdekében mindenki kegyelemben részesült.

Minden korban van valami szokásrend és törvényi rend. Többnyire ezek megsértése nem könnyű. Azt kell figyelembe venni, hogy az ember a természet része és ugyanazok a természettörvények érvényesek rá.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy a dolgok mindig a nagyobb erő irányában mozdulnak el. Az ember esetében az "erő" két fő összetevőből áll, a fizikai lehetőségekből és a szellemi lehetőségekből. A fizikai jelenti a fegyvert, testi erőt, tömeget. Egy főúrnak ebből lehetett ugyanannyi, mint egy másiknak, vagy egy királynak. Ezért volt "sérthetetlen". A többi ember e tekintetben sokkal gyengébb volt (ma is). Azonban a máik, a szellemi erő legalább ekkora szereppel bír, csak ez nem magától értetődő, sokféle és alapjában láthatatlan. A szellemi erő meggyőzés formájában fizikaivá konvertálható (tömeg, sőt tömeghisztéria). A bonyolultabb esetek mindig sokféle megoldással rendelkeznek, az egyszerűk egyfélével. Egy lázadás, vagy törvényből való kilépés kellő szellemességgel (furfanggal) szintén adhat erőt.

Mondok példákat. Robin Hood mindenki által ismert élő személy volt, esete (ha nem is pont úgy, ahogy a filmekben) megtörtént. Neki aztán nagyon kevés fizikai ereje volt az akkori hatóságok lehetőségeihez képest, mégis ő győzött. Módszerét nagy vonalakban a film visszaadja, persze a valóság sokkal árnyaltabb.

Ott van a Whiskys esete. Sok ilyen ember van, elkapják lecsukják, a börtön tovább rontja, lezüllik, sokszor elkapják, meghal. Őt is elkapták, lecsukták, innentől viszont a dolog másként alakult. 1. Elérte, hogy a közvélemény szeresse annak ellenére, hogy a rablókat utálja. A börtönből pénzt csinált. Ma egy gazdag, jólétben élő gondtalan ember. Nem a rablásaiból, az eszétől, amelyet erőként kamatoztatott, jobban, mintha fizikai ereje lett volna.

Még ezer példát lehetne mondani, a legváltozatosabb témákban.

Tehát a kérdésre. igen, az lehetséges volt, egészen bizonyos, hogy meg is történt, méghozzá nagy számban. Ellenkező esetben ugyanis nem a tatárok győztek volna. Biztos volt, aki megbűnhődött érte, de hogy a többség nem, azt az mutatja, hogy milyen gyorsan újjáépült az ország.