Mi a különbség a mediáció és a facilitació között?

Nem vagyok túl járatos a témában, de amit össze tudok szedni a témában, az ez:

A mediáció két – esetleg három, de nem túl sok – fél közötti konfliktus kezelésének a módja, ahol a két félnek egymással van problémája. A két fél nem egymással rendezi le a konfliktust, hanem egy közvetítő segítségével. A közvetítőt jobban el tudják fogadni pártatlan álláspontúnak, a mediátor képes mederbe terelni a konfliktust, feltárni azok okát, lépésekre bontani a megszüntetését, alternatívákat tud kínálni, rá tudja a tárgyaló feleket vezetni, hogy érzelmi álláspont helyett racionálisan közelítsék meg a problémát. A szó is innen ered: a mediare szó azt jelenti, középre állni, közbenjárni, közvetíteni.

A facilitació nem feltétlenül konfliktuskezelést jelent. A facilitátor nem feltétlenül két fél között közvetít, hanem lehet, hogy egy komplett csoport tagjai között. Nem feltétlenül az egymással való konfliktust rendezi el, hanem pl. egy cégen belül közös célt próbál találni, segíti a hatékonyabb munkavégzést, a cég részlegei, vagy munkatársai közötti jobb kommunikáció, együttműködés módját találja meg.

Pl. van egy globális cég, aminek van sok-sok leányvállalata. Ha az egyik leányvállalatnál a vezetőség és a szakszervezet között alakul ki konfliktus a béremelésről, és nem tudnak megállapodni, akkor jöhet a mediátor. Mondjuk a szakszervezet 10%-os bérelemést követel, a vezetőség meg nem akar 8%-nál többet adni. A mediátor fel tudja oldalni az eseteleges személyes konfliktusokat, tud adni alternatívát. Pl. lehet, hogy előveszi a ruházati előírások részproblémáit, ott a felek képesek megállapodni valamilyen közös helyzetben, pl. a vezetőség belemegy, hogy nem kell feltétlenül fekete cipőben megjelenni, elfogadja a barna cipőt is, így a felek lehet, hogy a béremelés ügyében is sokkal kompromisszumkészek lesznek. Vagy felkínál olyan alternatívát, amivel egyik fél sem állt elő. Pl. hogy 8%-os lesz a béremelés, de az év közepén lesz egy soron kívüli 2%-os béremelés is, amit lehet, hogy mindkét fél el tud fogadni.

A facilitátor más esetben jön. Pl. az anyacég látja, hogy bár az adott leányvállalat létszáma, eszközparkja, mindene megvan, ami x másik leányvállalat esetén is, de valamiért az adott leányvállalat sokkal rosszabbul teljesít. Lehet a leányvállalat is látja ezt, de nem tudja pontosan, hogy mi a probléma igazi oka. Ilyenkor jön a facilitátor, aki lehet, hogy fel tudja térképezni, hogy a probléma pl. az információáramlásban van, és tud ajánlani egy olyan információáramlási módot, ami a többi leányvállalatnál bevált. Vagy a facilitátor fel tudja tárni, hogy igazából a munkatársak az adott leányvállalatnál „csak” dolgoznak, de nincs meg bennük az az élmény, hogy valaminek a részesei, hogy a munkájuknak haszna, értelme, jelentősége van. Lehet, ha a munkatársak között nincs komolyabb konfliktus, de azáltal, hogy pl. jobban megismerik, hogy mások pontosan mit csinálnak, az hogyan kapcsolódik az ő munkájukkal, úgy sokkal motiváltabbak lesznek. Vagy lehet, hogy különböző területeknek különböző szempontjai, céljai vannak, de a faclitátor meg tudja ismertetni a többi terület szempontjaival, és így sokkal inkább képesek a másik szemével is látni, így kialakul egy kompromisszumos cél, holott lehet, hogy előtte különösebben mély konfliktust nem okozott a dolog, vagy nem tudatosult a konfliktus valódi oka.