Mi a különbség a vallás és a religiózus doxazma között?

A "Doxasma religiosa" vallásos téveszmét jelentett a régi elmekórtanban. Olyan többnyire skizofrén elmebetegre használták, akinek a a téveszméjében valamilyen vallásos elem dominált. Például azt hitte, hogy Ő Szent Johanna és rövidesen megégetik vagy, hogy neki kell vezekelnie szülei bűnei miatt, vagy hogy a születendő gyermeke a Sátántól fogant. Sok ilyen jelenség hátterében ekléziogén neurózis állt/állhatott/áll, ami vallásos közösségekben szerzett, de néha más gyökerekből is táplálkozó problémákat jelent.

A vallás ellenben egyszerűen hiten alapuló (nem kóros) viselkedésforma. A vallásos életmód vagy egyszerűen csak az istenhit sokszor támasza a léleknek, sokszor vezeti egészségesebb életmódra, jobb lelki állapotba gyakorlóját. A vallások nem véletlenül alakultak ki az évezredek során, nagyon fontos pszichés és társadalmi funkcióik voltak/vannak, nem feltétlenül károsak, sőt gyakran előnyösek.

Richard Dawkins Isteni téveszme című művében az istenhitet egyfajta kollektív téveszmének mutatja be, de nála sem jelenti ez azt, hogy a vallásos gyakorlatot folytató (vagy vallásgyakorlat nélkül istenhívő) emberek orvosi értelemben elmebetegek lennének, csupán azt, hogy istenhitük tévedés, tévhit eredménye, egy a mai kartéziánus tudományos gondolkodást (legegyszerűbb hipotéziseken és azok tesztelésén alapuló szellemi építkezést) a mindennapokból kiszorító és ezért szerinte káros jelenség.

Szerintem alig van különbség ha valaki magát képzeli szent Johannának, vagy képzeletbeli lényeket valóságosnak tart, mint sátán, angyal, stb...

A doxazma az kényszerképzet és minden vallásosra érvényes, csupán arra kell felfigyelnünk, hogy mellette mennyire tud a világ dolgaira koncentrálni az illető, így csupán az elmebaj stádiuma változó egyénenként.

A vallás, vagy egyáltalán a hit, mint világnézet, vagy módszer irracionális.

Maga a hit nem irracionális csak vannak irracionális formái.

Nyilvánvaló, hogy nem vagyunk egyedül az Univerzumban és az is nyilvánvaló, hogy nálunk sokkal fejlettebb lények is lehetnek. Ezeket a régi ember Isteneknek, angyaloknak vagy ördögöknek nevezte el vélt szándékaik szerint, bár van olyan nyelv ahol a kettő azonos (Devla).

Nem irracionális azt sem feltételezni, hogy ha már léteznek ilyen fejlett lények akkor azok szerepet is játszhattak a Föld történetében (irányított pánspermia hipotézis), vagy akár az emberi történelem alakulásában is (Mózesnél, Ezékielnél vannak erre utaló feljegyzések).

A keresztények nicea-konstantinápolyi hitvallásán alapuló dogmarendszer az már kétségtelenül irracionális, de az egyszerű hívők fejében ezek nincsenek olyan módon meg, hogy felismerjék annak irracionalitását, tehát nem feltétlenül elmebetegek ők sem, kis mértékben sem. A judaizmusban, iszlámban úgyszintén vannak racionális és irracionális elgondolások, de az egyszerű hívek ezekben sem mélyednek el, tradíció alapján követik csak szokásaikat. A buddhizmus vagy hinduizmus más gyökerű, de nagyon sokfélék a követőik, nem minden irracionális abban sem.

Teljesen normális, ha valaki vallásos! Az univerzum ugyanis tartogat még bőven rejtélyeket. Nem lehet kijelenteni, hogy nincsenek istenségek, vagy nem teremtette valami az életet. A lélek kérdése is még nyitott.

Amíg a tudomány nem tárja fel az összes vallásos elképzelés mögötti igazságot (tudást), addig a vallásoknak van és lesz is létjogosultsága. Azért is vannak vallások, mert az ember nem tud mindent, de van képzelőereje. Valamiben kell hinni: Mi lesz velünk a halál után? Miért létezik az élet? stb...

A religózus esete akkor áll fenn, ha valaki már képtelen belátni tévedéseit és vakon, hisz valamilyen vallásban. Az ilyen emberekre nagyon káros hatással vannak a vallások. Azonban sok esetben kifejezetten előnyös egészséges elméjű embereknél. A gyász vagy félelem legyőzéséhez nagyon hasznosak lehetnek...