Arra születtünk hogy napi 8 órát dolgozzunk?

Elolvastam ezt a kérdést és igazából ijesztő... Engem nem az motivál, hogy jól keressek, hanem hogy napi 4-6 óránál ne kelljen többet a munkahelyen rohadnom majd. Ezért tanulok.

Napi 9 óra a munkahelyen és kétszer 45-60 perc utazás igenis sok.

10-11 óra.

Ekkor még nem házimunkáztál, nem sportoltál (ami az ülőmunka miatt kötelező), nem vitted haza a gyerekeket edzésről, nem tanultál és nem játszottál velük.

Ööö... Lehet, hogy régen rosszabb volt... Éééss??

Én nem vagyok róla meggyőződve, hogy a lelkiállapotunknak, pszichénknek, de akár a testi egészségünknek jobb az irodában rohadni 9 órát, a tömött villamoson/vonaton 1-2-t, reggel és este rohanni, 5-6 órát aludni, mint az önfenntartás.

Sajnos erre rendezkedett be a társadalom, igen, de nem jó.

Azt, hogy nem jó, alátámasztja az emberek idegállapota is.

# 22

Sajnos egyre kevesebb. :(

A gyermeknevelés nem biztos, hogy való nekem, de tudnék háztartásbeli lenni.

.....

Ráadásul heti 40+ órában ugyanazt csinálni, mások számára és mások utasításának megfelelően rossz dolog.

Olyan ember nincs, aki igazán szeretné a munkáját. Maximum elvan vele.

Igen, jól látod! Egyre több az idegileg gyenge ember. Egyre több az agresszió. Egyre több a depresszió! És ezek után még hiába dolgozol egy "jónak mondott" helyen, mint én pl., és hiába átlag feletti a fizetésed: még ebből sem jön ki a lakhatás ott, ahol van """jól fizető""" állás. Miért? Mert ahol jól lehet keresni, ott drága lakni. Az ingatlan piac hatalmasat fog zuhanni jövőre. De nem az árak, hanem a kereslet. Hiszen visszajön az áfa. Elkezd majd nőni az albik utáni kereslet, ami most csökkent mégis emelték az árakat az ingatlanok (kormány által manipuláltan megemelt) árai mellett. Kereslet nőni fog, nőni fog az ára is. Még többet kell vagy dolgozni, vagy utazni munkába.

Ha érdekelnek a pénzügyek, ott vannak a kiszámoló blog videói.

Mindenesetre nekem 20-37 éves korom között semmis másról nem szólt az életem : tanul, dolgoz, alszik, hétvégén is, nyáron is, nincs nyaralás, heti 2-3 edzés a stressz levezetése és az egészség megőrzése érdekében, mégis három évente kiégés, pszichológus újra.

17 év alatt sikerült programozói állásból össze szedni 8 milliót, ami már elég volt egy vidéki lakhatás hitel alaptőkéjének és adójának a kifizetésére. Most 70 ezerrel kevesebb a törlesztő, mint az albérlet volt. De sok idő és energia munkába járni.

10 év múlva ki lesz fizetve a hitel (ha csak bele nem halok. Akkor lesz egy ház, aminek csak a rezsije (évi 3-5 százezer) és javítás (évi fel misi) lesz majd érdekes. Tehát magamon kívül csak 1 Misi kell majd létre hozni. Enyi pénzt már kevesebb munkával is meg tudok szerezni.

DE! Addigra ideg roncs leszek és gyógyszereken elő depresszió... Egyszerűbb lenne most öngyilkos lenni.

Csak valahogy szeretem a munkám alkotói részét. Csak hülye voltam és nem tanultam meg németül, mert "nem tetszett". Volt kollégám 2800 euró + szállás + 1200 euró család támogatási pénzért ugyan azt csinálja németeknél, amit én a svéd multinál 1300ért. (nemrég még 1500 volt, de Magyarországon jobban teljesít, így kevesebbet erő pénzt kapunk fizura)

Na ha ez segít, akkor multi náci céges programozó nem az a munka, ami ne lenne embert megsemmisítő feladat. Minden kollégám gerinc bájos a sok görnyedéstől. Vacak székek. Tilos napi 20 perc tornát beiktatni a munka mellett. Fizetetlen túlóra kötelezettségek. Idegbeteg hozzáállás a feladatokhoz. Értelmetlen munka sokszor. Nem hallgatnak meg, és az ottletimet egy év múlva új ötletnek adják el. De ha hiba van, mindenki hibás, ha siker van, senkinek nem köszönik meg.

Szóval ez a svéd-magyar mentalitás.

Ide csak akkor jó jönni dolgoni, ha van sok haverod, akit ide tudsz hívni, és dolgoznak legalább 10 hónapot. Mert akkor felesben fél - egy misit haza tudtok vinni a beajánlás bónuszért. Ha éves szinten 4 embert beajánlasz így, meg tudod duplázni a félre rakott éves pénzed. És nyersz egy évet, amit nem kell ledolgozni...

B tervek :

Minimalista életmód. 4-5 óra munka, de sokad magaddal laksz egy lepukkant kegliben. Bármikor várost tudsz váltani és nem függsz senkitől. Munkahelyed közel van. Nem jársz márkás cuccokban. A valódi érték számodra nem a pénzért megvehető dolgok, hanem a szabadidő. Nem sztéket eszel bordeauxival, és nem kézműves burgert kézműves sörrel. Saját magadra főzől, mert költséghatékony.

A volt angol tanárom ilyen. Minden évben más országban él. Egy évet tanít, heti 3 nap, napi 2-4 órát. Meccsekre jár, beutazzaa az országot, megismerni a kultúrát. Napról napra él. Nincs felelőssége, nincs ködődése. Saját maga ura. Valószínű modern sztoikus módon fogja végezni, de addig övé a világ!

Megint másik az önfenntartó módon : saját gazdaság, saját termelés, kézműveskedés, és ebben találsz egy fenntartható ciklust, máris magad ura vagy. Nem dolgozol kevesebbet, de nincs annyi stressz, egészesebben elesz.

Az a helyzet, hogy régen az ember rá volt kényszerítve a fizikai megterhelésre, ma viszont sporttal pótolni nem kényszer, hanem döntés kérdése.

Ma sem lenne muszáj puhulni, csak meg tudjuk tenni.

# 28

Az a baj, hogy nem döntés kérdése, hanem kényszer. Sajnos a sport ugyanolyan létszükség lett, mint az evés. Tény, ha valaki nem eszik, annak hamarabb lesz hatása....

Ráadásul azt a mozgást sohasem pótolhatjuk már, se időben, se jellegében.

Az pedig senkitől se elvárható, hogy kellemes hobbiként tekintsen a sportra. Nem mindenki ugyanazt szereti.

Én lehet nem bánnám, ha az egészségügy naradna, egyébként visszazuhannánk 500 évet az időben.

Sőt, csak az oltások és a higiénia maradjon. Semmi más ne.

"Az a baj, hogy nem döntés kérdése, hanem kényszer. Sajnos a sport ugyanolyan létszükség lett, mint az evés."

De, döntés kérdése. Ha egészséges akarsz maradni, akkor döntesz eme szükséglet mellett.

Az emberiség jókora része nem teszi.

Persze meg is van a következménye.

Az evéssel összevetés szerintem sántít, kevés embernek van kényszerítő sportéhsége.