Mennyi hulladékvasból mennyi acél lesz? Illetve mit tesznek még az acélokhoz (s355, p265 anyagminőségnél)?

Szerkezeti acélok

[link]

Folyékony acélra, vagy késztermékre vonatkozó adatokat kérsz?

Az LD-eljárás fémvesztesége kb. 10%, tehát a te 1 tonnás hulladékbáládból 900 kg acél lesz.

Csak a dolog nem ilyen egyszerű, mert az LD-eljárás folyékony nyersvas nélkül nem működik.

Az oxigénes konverteres acélgyártásra (LD) a régi jegyzeteim között kotorászva a következő üzemi mutatókat találtam 1 tonna acél előállításához:

Fajlagos fémbetét 850 kg nyersvas, 280 kg hulladék - összesen 1130 kg fémbetét.

Oxigén felhasználás 50 -60 normál-köbméter/ t acél.

****************

Bocs! Ebédszünet. A feleségem szólt, hogy hagyjam az ámítógépet.

****************

Még egyszer bocs! A sült krumplit nem hagyhattam kihűlni. ( Ne visítsatok! A saját pénzemen vettem, nem Viktor adta :P)

Folytatom a fajlagos szükségleteket.

Tűzállóanyag 2,5 - 6 kg/t acél.

Égetett mész 10-15 kg/t.

Hűtővíz 20 -30 m^3/t.

villamos energia 10 -20 kW óra/t.

Ezekből az adatokból lazán kiszámítjuk: 1 tonna hulladékhoz adunk 3,036 tonna nyersvasat, és 3,571 tonna acélt kapunk.

Az LD-eljárásnak viszonylag nagy a fémvesztesége. Kemény fúvatásnál a lándzsa fúvókáján kiáramló oxigén sebessége meghaladhatja a hangsebességet. A konverterben egy izgalmas buli alakul ki. A konverterből kirepülő vasoxidban dús salak is növeli a veszteséget.

- Mi van a többi éljárással?

Ívfényes, vagy indukciós kemencében végzett olvasztásnál kisebb a fémveszteség.

Ezeknél az eljárásoknál 99,0 - 99,5 % a hulladék aránya. Egy kevés nyersvasra szükség van, de azt is szilárd állapotban adják az adaghoz rendszerint. A beolvadási karbontartalomnak 0,3 - 0,4 %-kal magasabbnak kell lenni mint az elérni kívánt karbontartalom. Azért kell egy kis karbont elégetni az acélban, hogy a felszabaduló szén-monoxid buborékok homogenizálják, és megtisztítsák az acélt.

Az 1 tonnás hulladék-bálából 950 - 980 kg folyékony acél lesz.

- -

A dezoxidálás, és ötvözés nem elválasztható fogalmak. A karbon kiégetése után az olvadt acélban fölösleges oxigén marad vissza, amit dezoxidálással távolítunk el.

A dezoxidáló szerek egy része leég, és megköti az oxigént, más része az acélban marad ötvözőként. (Vannak kivételek.)

A magas folyáshatárú, hegeszthető szerkezeti acélokat szilokomangánnal, ferromangánnal, ferroszilíciummal, alumíniummal, ferrovanádiummal , vagy ferronióbiummal ötvözzük.

A mangán adja a magas szakítószilárdságot, az alumínium, vanádium szemcsefinomító, és a az acél hidegtűrő képességét javítja.

Ötvözésnél először nyilván nem a drága ferrovanádimot lökjük az üstbe, hanem szilikomangánnal, vagy ferromangánnal indítunk.

Hátha mást is érdekel. Válasz a privát kérdésre.

Ózdi, kassai acélműről viszonylag keveset tudok. Dunaújvárosban kohászkodtam egy kicsit, aztán időben váltottam hőkezelésre.

Ózdról:

https://www.youtube.com/watch?v=TTJ3TNk0fDY

- - IN MEMORIAM MARTIN ACÉLGYÁRTÁS - -

Kb. 20 éve megszűnt az EU-ban a Martin-eljárás.

Dunaújvárosban 1 kis ívfényes, és 4 darab 180 tonnás oxigénes Maerz-Boelens kemencében gyártottak acélt. ( A Maerz-Boelens a Martin kemence továbbfejlesztett változata, legszembetűnőbb különbség a szegmensekből álló függesztett boltozata.)

Ózdon 9 kisebb kemence volt. Mindkét üzem megtermelte az évi kb. 1 millió tonna acélt.

Néhány érsekesség a Martin eljárásról:

*Egy ilyen kemence annál gazdaságosabb, minék nagyobb. Az USA-ban, SzU-ban 300 tonnás kemencék is voltak.

* Egy Maerz, vagy Martin kemence 8 hétig dolgozott, utána lebontották, és újjáépítették. ( Kb. egy hét a nagyjavítás - 9 hetes ciklus.)

* A Martin eljárás igen rugalmas volt. Akár 100% nyersvassal, akár 100% hulladékkal is dolgozhatott. ( Ha volt a hulladékban néhány motorblokk öntvény karbonizáló anyagnak.)

* A kemence belseje csapolás után fehéren izzott, a kemence fenék félig képlékeny volt. Ezért a kemence aljára égetett meszet, és laza hulladékot terítettek. Azután jöhetett a nehéz hulladék.

A bálázott, és nehéz hulladékot szerették az olvasztárok, mert azzal gyorsan meg lehetett rakni a kemencét. Házi ökölszabály volt, hogy a berakott hulladék érje el az 1000°C hőmérsékletet mikor rákerül a következő réteg hulladék. Mivel a kemencék berakás, és beolvasztás alatt maximális teljesítménnyel fűtöttek - ami a csövön kifért - a hőt jobban vezető nehéz hulladékkal lehetett jó adagidőket teljesíteni.