Forgattyús tengely kovácsolása?

Szabad alakítással is megoldható szerintem, DE:

1 db-nál ekkora méretben szerelt forgattyústengelyt terveznék. Mi lesz belőle? Gőzgép?

Ha kovácsolt előgyártmányban gondolkodunk, akkor az semmiképp ne legyen prizmatikus, hanem az előgyártmány kövesse a forgattyústengely alakját. Megfelelő kovácsolási ráhagyással persze. Szilárdsági szempontokból ez a legelőnyösebb .Kovácsolás után esztergálni kell, majd hőkezelni és méretre köszörülni. Szabadalakiító kovácsolással is meg lehet csinálni, 10 darabnál talán még meg is éri.

Hol tanulsz?

"Szabadalakító kovácsolásnál, hogyan bíztosítható a megfelelő szálelrendeződés?"

sehogy.

meg amúgy sem. de kezdjük az elejéről.

kétfajta alakítás van. a melegalakítás és a hidegalakítás. egyik sem arra utal, hogy te milyennek érzed a hőmérsékletet, hanem arra, hogy a darab belsejében mi történik.

melegalakításról akkor beszélünk, ha az alakítás során képződő feszültségek, rácshibák, torzult szerkezet újrakristályosodás útján el tud tűnni. hidegalakításról akkor, ha nem. az ólomnál pl. már a szobahőmérséklet is melegalakításnak számít.

az általad belinkelt ábrával két nagy baj van:

1. milyen kezdeti szálelrendeződés?

2. mitől maradna meg?

kezdjük a másodikkal.

az acélnál a kovácsolás akkor is melegalakításnak számít, ha éppen nincs az alakítási hőmérséklet és a szobahőmérséklet egy fázisátmenet (pl. mert saválló/rozsdamentes acéllal dolgozol), de egyébként meg az alakítási hőmérsékleten az acél ausztenites szerkezetű, szobahőmérsékleten meg ferrites/perlites (bénites, martenzites, ha úgy hűtöd) mégis mi a búbánattól maradna meg bármi amit csinálsz vele? ha közben még kristályrácsot is vált? (kétszer, mert egyszer melegítésnél is)

az elsővel az a probléma, hogy a kiinduló anyagot leginkább egy melegen hengerelt rúd lesz, aminek gyakorlatilag nincs szálelrendeződése (mert melegalakított), aminek van, az a hidegen hengerelt/húzott anyag, amit egyrészt ekkorában nem nagyon fogsz szerezni, másrészt, ha esetleg mégis, akkor kidobod az egészet a kovácsolással.

(az ábrán egyébként hajlítás szerepel, ami hidegalakítás, nem pedig kovácsolás)

A #6-os kissé körülményesen fogalmazott, de nagy része igaz.

"hogy a legszerűbb eltávolítani a forgattyús részről az anyagot? Lánggal kivágható pl. , szoktak ilyet? Vagy valamiféle kivágó/lyukasztó szerszámmal esetleg?"

Ha le van kovácsolva az anyag, azt nem szokás lánggal vágni. Teljesen tönkretenné az anyagszerkezetet (pl.felületi beedződés), meg egyébként is nem kívánatos hőfeszültséget okoz. A kivágó-lyukasztó szerszámok pedig tipikusan lemezanyagoknál játszanak.

Ahogyan korábban is említettem, kovácsolt előgyártmánynál a felesleges anyageltávolítás forgácsolással történik, ezstergagépen. Utána hőkezelik, revétlenítik, tisztítják. Aztán megy a köszörűre. A rajz alapján felületi edzés lesz. Anyagminőségtől függ, hogy ezt hogyan kivitelezik.

Pl. elsősorban kérdés az is, mekkora legyen az acél széntartalma. Kéregedzéskor martensites szerkezet elérése a cél, így szükséges hogy a széntartalom 0.30%-nál nagyobb legyen, tehát csak az ún. edzhető acélok jöhetnek szóba. Kérgesítéskor előnyös nagyobb széntartalmú acélt választani. Viszont az edzéskor keletkező martensitréteg térfogatnövekedése a széntartalommal arányos, tehát növekszik a feszültség és a repedési veszély. Ebből a szempontból előnyösebb a kisebb széntartalmú acél. Mivel a repedési veszély egyúttal az alkatrész alakjától is függ, a két szempontot úgy egyeztetjük, hogy az anyag összetételét függővé tesszük az alkatrész formájától, valamint igénybevételétől.

Egy forgattyústengelynél alapelvárás, hogy az anyag belűl szívós legyen, kívűl pedig kopásálló, a jelölt helyeken.