A mérnökök miért doktorálnak sokkal ritkábban, mint a természettudósok?

Doktori címet az szokott szerezni, aki egy adott tudományterületen kutatóként, egyetemi oktatóként szeretne dolgozni. A mérnökök számára sok egyéb karrierlehetőség van végzés után: a versenyszférában lehetnek tervezőmérnökök, üzemmérnökök, menedzserek, általános irodai Excel-huszárok, műszaki szakfordítók, munkavédelmi szakemberek - igaz, egy részükhöz posztgraduális képzést kell elvégezniük. Ha nagyon szeretnének, dolgozhatnak oktatóként vagy kutatóként is, de hogy őszinték legyünk, a versenyszféra az ügyesebbek számára sokkal jobb lehetőségeket kínál, mint a felsőoktatás. Éppen ezért nem is nagyon erőltetik a tudományos fokozatok megszerzését, mert anélkül is lehet jó munkájuk.

Egy természettudós lehetőségei viszont sokkal szűkebbek, kevesebb helyen van rájuk szükség az iparban és a szolgáltató szektorban, nagyobb arányban mennek oktatónak, kutatónak, amihez kell a tudományos fokozat. Már csak azért is, mert a bértáblán csak így tudnak hamar előrébb lépni.

Több oka is van:

1) A klasszikus természettudományos szakokról (fizika, kémia) sokkalta kisebb elszívó ereje van a versenyszektornak, mint műszaki területről. Nem állnak sorba a cégek azért, hogy felvegyenek fizikusokat, míg mérnökből hiány van. Persze nem lehetetlen egy jó természettudományi alap- vagy mesterképzés után sem elhelyezkedni, de a klasszikus pálya valamilyen állami kutatóintézetbe vagy felsőoktatási intézménybe vezet.

2) A tudományos közeg is olyan (főleg itthon, thx to MTA), hogy a mérnöki tudományokat ugyanúgy megvetik, mint például a társadalom- vagy gazdaságtudományt. Aki nem természettudós az nem is igazi tudós - s a tudomány felett "őrködők" elbarikádozták magukat egy elefántcsonttoronyba, hogy még hallani se hallják, hogy a világ változik. A pályázatokat, ösztöndíjakat is úgy írják ki, hogy azok többsége az öreg tudományterületekre szóljon, vagyis nincs motiváció arra, hogy valaki mérnöki PHD-t szerezzen.

3) Legyünk őszinték: a műszaki területen sokkal nagyobb szívás visszamenni és oktatni (általában minden PHD képzésen elvárják legalább a gyakorlatvezetőséget), mert baromi stresszes a légkör és sokszor a kollégák/tanárok is csak plusz munkaerőként tekintek rád, akiknek az a jó, ha minél tovább bent tudnak tartani és akadályozzák a munkával való haladásodat, mert addig is helyettük dolgozol. Ez ugyan nem a magyar felsőoktatás sajátossága, de itthon tényleg valami über-innovatív témajavaslattal kell előrukkolnod, hogy emberszámba vegyenek a doktori képzés alatt.

#2

A 2. pont szerintem egyáltalán nem igaz. Legalábbis agykutatásban biztosan nem... pont, hogy rengeteg egyéb/műszaki végzettségű kutató van a pályán. Fizika, kémia úgyszint összeforrott az iparral és műszaki végzettséggel.

Az általad említett lenézésnek én írmagját sem tapasztaltam. Minden kutatócsoportban örülnek ha mérnökök, fejlesztők csatlakoznak... mert annyira átalakult a kutatás. Egyre több a műszer, egyre több a szoftver és az automatizmus. Interdiszciplináris képességek kellenek inkább.

Talán esetleg az elméleti biológia területen nézhetik le a "kocka mérnököket", meg programozókat... de én ilyennel még sohasem találkoztam élőben.

Egyébként egyre több vegyes témájú PhD kiírást olvasok minden területen, granteknél, ösztöndíjaknál is úgyszint.

Maximum egh nagyon begyöpösödött egyetemi tanszékről, vagy omladozó szocreál intézetről lehet itt szó...

A kérdésre amúgy az a válasz, hogy kutatni nagyon nagyrészt állami/EU stb pályázatból lehet. Ahhoz pedig bizony elvárás ma már folyamatban lévő doktori, vagy PhD fokozat. Anyagi megfontolásokból, egyrészt... mert 400 bruttó helyett szinte ingyen, vagy zsebpénzért alkalmazhatnak. Másrészt motiválva van az illető, hogy maradjon 4-5-6 évig a témáján. PhD egyfajta finanszírozási formája a kutatásnak.

Azért lássuk be, a kutatás borzasztó sok pénzbe kerül, főleg az alapkutatás. Nagyon nagy eséllyel eredmény sem lesz belőle, nem hogy hasznosítható, eladható termék vagy szabadalom.

Ezt pedig nem fogja finanszírozni egy magáncég sem, így marad az állam meg a PhD ösztöndíj.

Iparban a profitmaximalizálás a cél, nem valami újdonság kreálása vagy a világ megértése.