Mi a különbség a kreativitás és a gyakorlatiasság között?

Mondjuk, hogy traktorral kell szántani, csak nem tudjuk, elég lesz-e egy tank gázolaj. A gyakorlatias ember nem kezd el négyszögöllel meg fogyasztással számolgatni, hanem kerít egy-két kannát, és visz tartalékot. A kreatív ember pedig gyorsan épít egy kis utánfutót egy nagy tartállyal. A kreatív nem feltétlenül gyakorlatias, lehet, hogy épp túl-elméletieskedi a problémát, de újat alkot.

Vagy ha egy épületet kell tervezni, akkor a gyakorlatias a funkcióra, gazdaságosságra fókuszál, a kreatív pedig az új megoldásokra, ami nem biztos, hogy fedi egymást.

De akár egymás ellentétei is lehetnek, mondjuk ha művészetekről beszélünk.

Aki gyakorlatias, az felkészül a gyakorlatban előforduló helyzetekre, előrelátó, a bonyolult és kifinomult megoldások helyett az egyszerűbb megoldásokat választja. A kreativitás meg azt jelenti, hogy valaki képes nem megszokott módszerekkel, olyan helyzetekben is megoldást találni, ahol a kevésbé kreatív ember nem.

Részben lehetnek egymás szinonimái is, de lehet valaki gyakorlatias, de nem kreatív, és lehet valaki kreatív, de nem gyakorlatias (sőt lehet pont azért kell kreatív módon megoldani egy problémát, mert nem volt eléggé gyakorlatias ahhoz, hogy előre felkészüljön rá).

Pl. valaki egy idegen városban nyaral, nincs se internet, se tévé, se más információforrás:

A sem nem gyakorlatias, sem nem kreatív ember nem gondol az esőre, elindul esernyő nélkül, és ha elkapja egy eső, akkor elázik.

A gyakorlatias, de nem túl kreatív ember felkészül arra, hogy akár eshet is, ezért – biztos, ami biztos – visz magával esernyőt.

A kreatív, de nem gyakorlatias ember nem gondol az esőre, nem visz magával esernyőt, de mikor elered az eső, akkor a hátizsákját használja esernyőnek, vagy bemegy a közértbe, és ha ott esernyőt nem lehet kapni, akkor vesz egy 160 literes szemeteszsákot és alkalmi esőkabátként használja.

A kreatív és gyakorlatias ember meg megpróbálja előre kitalálni, vajon lehet-e esőre számítani, mondjuk mielőtt elindul, megnézi, hogy az utcán – az amúgy még napsütéses időben – hány helybélinek tűnő ember szorongatnak a kezében egy összecsukott esernyőt.