Mennyi kőolajat használtak el a harcoló felek a II világháború során?

Itt találsz pár hasznos infót.

[link]

Csak két dolgot tennék hozzá:

Ebben az időben a világ kőolaj termelésének a felét az USA adja.

A németek innen, onnan, főleg Romániából tudnak valamennyi kőolajat szerezni, ám nem erre támaszkodnak, hanem a műbenzin gyártásra, egészen addig, amíg a sziléziai szénbányáik megvoltak, ha szűkösen is, de volt üzemanyaguk.

Túlnyomó részben igen, de azért mint írtam, kőolajat is tudtak szerezni kisebb mennyiségben, például a franciáktól, talán még az olaszoktól is, meg Oroszországban is szert tettek kisebb olaj lelőhelyekre, például Maikop környékén, de a jelentős Bakui lelőhelyeket nem tudták elfoglalni.

A légitámadások megnehezítették a dolgukat, a britek éjszakai szőnyegbombázása elég vaktában volt, de azért volt veszélye ebben a vonatkozásban, de főleg az amerikaiak, akik bevállalták a nagyobb veszteségeket a nappali célzott légitámadásokkal, voltak a műbenzin üzemek fő rombolói.

Ezzel akarták megbénítani a német hadigépezetet és értek is el sikereket, csakhogy a németek hihetetlen nehézségek árán a nagy szénhidrogén üzemeket széttelepítették sok kis gyártóegységre, ami hallatlan szervezést igényelt, de a németek megoldották, így ezzel nem tudták őket térdre kényszeríteni.

A hadiüzemek rombolását is napok alatt kijavították, de 45 elején a schweinfurti golyóscsapágygyár szinte véletlen lerombolása adta meg a német hadiiparnak a kegyelemdöfést.

Magyarországon is volt némi olaj, de itt is inkább a szénbányák számítottak jobban.

A román Ploesti környéki olaj lelőhelyek sokkal jelentősebbek voltak.

41 előtt Irántól is tudtak olajat venni egy rövid ideig, amíg a britek, meg az oroszok meg nem szállták Perzsiát.

Az USA után ekkor talán Venezuela volt a második legnagyobb olajkitermelő és egy ideig más országok közvetítésével onnan is tudtak nyersolajat szerezni, de ez elég esetleges volt, és nem is tartott sokáig, mert a blokádot egyre szorosabbra húzták.

41 előtt az oroszok szállítottak jelentős mennyiségben a németeknek mindenféle nyersanyagot, köztük kőolajat is, de nyilván ez a Barbarossa megindulása után abbamaradt.

A legjelentősebb forrásuk az évi 13 millió hordós román importnak a szövetségesek 1943-as Ploiesti elleni légitámadása miatt a finomítói kapacitás fele elpusztult, ennek ellenére 1944 első felében Románia óriási erőfeszítések közepette már újra 7 millió hordó olajat szállított egészen a szövetségesek 1944 nyári megsemmisítő támadásáig.

A szintetikus üzemanyag nagyjából az ötödét fedezte a szükségleteknek, a 26 ilyen üzemből a háború végére csak 9 maradt.

Németországban 1941 nyarától gyakorlatiklag folyamatos volt az üzemanyaghiány, amit a grozniji, bakui vagy iraki olajjal lehetett volna csak megoldani, de egyik olajmező megszerzésére tett kísérlet sem járt sikerrel.

A magyar készletek ebből a szempontból jelentéktelenek voltak.