A lakótelepek épületei miért nem szabályosan épültek legtöbbször?

Hát, nem t'om, a gazdagréti az annyira szabályos, hogy szinte ordít, a Füredi úti is, a Gőbánya Óhegyin csak a kockaházak vonalai vannak szögben a szalagházakhoz képest, de mind ugyanúgy...

Persze, kinek mi a nem szabályos. :D

Mondjuk, azt hozzátenném, hogy azok a lakótelepek, amik a szabad semmi közepén épültek, ott azért normálisabban össze van egyeztetve a házak tájolásával a kitalált utcahálózat. Budapest viszont nem egy ilyen harmadik világbeli légypiszok volt, mint sok más szocialista főváros, itt már 50 km-es körben be volt minden építve földszintes házakkal. Iszonyatos probléma volt, hogy hova lehetne még toldva-foldva benyomni egy-egy lakótelepet. Ahhoz bizony szanálni kellett. A szanálás pedig úgy ment, hogy kiszanáltak két háztömbnyi részt, betoldottak néhány házat, aztán öt év múlva kiszanáltak mellette másik három tömböt. (Hadd ne mondjam, hány meg hány halálos ellenséget szerzet be magának ilyenkor a meggyűlölt tanácsvezetés.) Ennek a darabosságnak a következtében valamelyest átöröklődött a régi, 19. századi utcahálózat, ami egy lakótelepi épületelrendezéssel erősen összeegyeztethetetlen. Ráadásul sok esetben nem épp összevaló háztípusok lettek még utólagosan össze-vissza betoldozgatva. Adott egy utca egységesen emerre néző házsorral, azt akkor jön benne egy panelház, ami 30 fokkal ferdén van betéve.

Ugye megvan, hogy a nagyszobaablakoknak kell délre (legalább nagyjából délre) néznie, hogy süsse a Nap, a lépcsőforduló, gépház, vécéablak és hasonló anyámkínja jó lesz északra is. Ezek a 4 kocka széles (1 lakás széles) sávházak. A 6 kocka széles (2 lakás széles) sávházak meg keletre és nyugatra néznek. Ha nem így lenne, akkor az egyik oldalon lévő lakásokat kevésbé, vagy sose érné napfény. Nem mondom, hogy nincs kivétel, ott van pl. a Kispesti lakótelep, mely vegyesen váltakozik a Dunakeszi és Albertfalvi Házgyár klasszikus 4 kocka széles sávháztípusából, na ott, közel a lajosmizsei sorompóhoz van két házsor, ami arról híres, hogy az az a két ház, ami fordítva van.

Persze ha nem össze-vissza, hanem rendezetten, de szétszórva valóban szét vannak a lakótelepek. Abban a korszakban - kicsit átesve a ló túloldalára - épp a tagadását éltük a hagyományos sűrű, zártsorú beépítésnek, ami emberi életre (mondjuk kisgyerekeknek futkározni, labdázni, biciklizni) valóban alkalmatlan. Lehetett volna azt csinálni, hogy egy utcában minden második házat kihagyunk? Akkor már inkább elszórták így egy területen "szanaszéjjel". Felfedezni bizonyos mintázatokat, hogy hogy volt divat szórni a házakat, én azt mondanám az volt a minta, hogy ne nagyon találj benne mintákat, mindenesetre az elvágólagosságot nem szerették, lépcsőzetes elcsúsztatásokat annál inkább. Viszont régi típusú egyenes utcákban, pláne ahol vegyesen régi házak is állnak, ez meglehetősen idiótán tud kinézni. Lakótelepek mindenképpen igényelnének saját önálló utcatervezést, mint mondjuk Káposztásmegyeren vagy Pozsonyligeten.