Mi bizonyítja, hogy virtuális valóságban élünk?

Ha az embernek nincs tudományos ingerenciája, ritka jól el tud szórakozni azon, hányféleképpen lehet újra és újra leírni ugyanazt, és ráadásul tudományosnak látszó köntösbe burkolva.

A világ olyan, amilyen. Mi is. Aztán nézzük, és vélekedünk róla. A filozófia alapproblémája, hogy hányféleképpen lehet ezt megtenni. Elég okos emberek, mint Descartes, Hegel és mások szerteágazóan vizsgálták ezt. A lényege, hogy vannak tapasztalataink, képesek vagyunk-e olyan rendszert kialakítani, ami ellentmondásmentes, és tapasztalataikkal összevág. Az összes ilyen rendszer jó, míg egy későbbi időpontban valamivel ellentmondásba nem keveredik.

A virtuális valósággal "mindössze" az a baj, hogy túl mesterséges, és minek képzeljük a világot ilyennek, mikor képzelhetjük egyszerűbbnek is. De ha valaki ezt szereti, lelke rajta. A programozott agyakkal sincs probléma. Csak minek. De ha valaki szereti robotnak képzelni magát, hát tessék.

Ezt hívják szolipszizmusnak, és már kötetnyi irodalma van.

Nem kell feltalálni a spanyolviaszt.