A csillagközi utazásoknál a tudósok és mernökök miért csak egy fajta meghajtásban gondolkodnak? Nem lehetne egyszerre többfajtát is használni?

Az űrben, vákuumban van egy kis probléma. A gyorsuláshoz erő kell (F=m*a → a=F/m). De az erőt valamink ki kell fejteni, a vákuumban meg nincs miről elrugaszkodnod. Az lendületmegmaradás törvénye is ott van. Egy zárt rendszerben a különböző alrendszerek lendületének összege állandó. Ha te v sebességet akarsz elérni, akkor neked lesz egy p=m*v lendületed. De ehhez generálnod kell egy ellenkező előjelű (ellenkező irányú), azonos nagyságú lendületet.

A kémiai meghajtás előnye, hogy az elégett üzemanyag viszonylag nagy sebességgel távolodik az űrhajótól és jelentősebb a tömege, így a lendülete is, ami miatt jelentős lendületet tud adni az űrhajónak is.

A napszéllel az a probléma, hogy kicsi a tömeg, viszonylag kis erőt fejt ki. Az előnye, hogy nem kell külön üzemanyag, viszont nagyon kicsi az a gyorsulás, amit az űrhajóra gyakorol.

A lézerrel is hasonló a probléma, ha túl gyenge a lézer, akkor az általa képviselt energia, ami mozgási energiává válik, az nem túl nagy. Viszont ez nem csak mozgási, hanem hőenergiát is generál, így ha túl erős a lézer, attól meg elolvad a lézerrel megcélzott terület.

Az elektromágneses meghajtásnak sokféle formája lehet, némelyikkel ugyanaz a gond, mint a lézerrel (hiszen a lézer is elektromágneses hullám), a kimondottan mágneses taszításra alapuló meghajtónál meg a taszított objektum az, ami hiányzik, vagy ha mondjuk a Föld az, akkor a távolsággal négyzetesen csökken.

Az atomenergia jól hangzik, óriási energiát lehet ezzel felszabadítani, a kérdés, hogy ebből hogyan csinálunk mozgási energiát. Nem beszélve az általa keltett sugárzás problémájáról.

~ ~ ~

Nyilván lehet kombinálni technológiákat. Fel lehet lőni az űrbe egy kémiai meghajtású rakétával egy űrhajót, majd szintén kémiai meghajtással felgyorsítani egy bizonyos sebességre, onnan meg lehet mondjuk ionhajtóművel, napszéllel kicsi, de folyamatos gyorsulást adni neki.

Tulajdonképpen jelenleg is kombinálják.

A kémiai rakétákkal feljuttatott műholdak használnak pl. ionhajtóműveket.

A többi felvetett alternatíva egyelőre kísérleti szinten van, de természetesen ahol előnyös, ott ezeket igenis kombináltan is tervezik használni.

Azt a nukleáris bombahajtásos technikát sem lehet még elvetni. A hatvanas évek Orion projektje után még ma is vannak tudósok, akik támogatnák. Földről felszállásra nagyon nem kéne, mert ugyan teljesítményre tudná, de egy fellövés egy fél Fukushima szennyezést tolna. De már az űrben simán használható. Persze megfelelő árnyékolással és szigeteléssel az utastér és egyéb ember által elérendő részek felé.

(Amúgy ezt a bombahajtást nem úgy kell elképzelni, hogy percenként a hajó mögé durrantok egy Fat Boyt.

Nagyon kicsi bombák, nagon sűrűn adagolva. Megfelelő, hűtött és lengéscsillapított felfogó ernyő az űrhajó hátulján. Megfelelő méretezéssel a hajótest nem kapnak durvább rezgést, mint egy dízelmotortól alapjáraton.

Amúgy a bombás hajtásnak ma egy nagy akadálya van, már űrbéli kísérleti szinten is.

Ez, ni:

[link]

Mostanában kísérleteznek egy újfajta hajtóművel amihez nem kell hajtóanyag, csak energiaforrás. EmDrive néven fut. Egy elméletből született, ami elméletileg lehetetlen, de valahogy mégis működik. Mikrohullámokat ütköztetnek,hoznak rezonenciába, illetve mikrohullámok hoznak létre tolóerőt. Ez nagyon kicsi, így a felszálláshoz kevés, de a világűrben beindítva ez a kicsi, de állandó tolóerő végül nagy sebességet eredményezhet. Pár link: [link]

[link]

[link]

[link]

Persze ez még a jövő zenéje, de ígéretesnek tartják.

#9: igen, ez érdekes jószág, virtuális részecskéket generál és azok hajtják előre, mint kidobott anyag, így Newton III. törvénye enyhén seggbe van q... De mondjuk ettől még nem hülyeség, mert Newton óta született egy rel. elmélet meg kvantumfizika is.

Elég hosszú ideje ül rajta a NASA, nagy a csend, kíváncsi vagyok, mikor lesz már újabb fejlemény.