Túlgerjesztett aszinkron motorokat a villamosipari gyakorlat mire használ?

Hát azokat már semmire. Kapacitív meddőt jelentett valamikor, arra meg már évtizedek óta nincsen szükség. A forgógép különben is olyan, mint a rossz feleség, állandóan pénzt kell rá költeni. Ezért először szinkrongép helyett kondenzátortelepekkel bővítették az alállomásokat, de mire befejezték volna az egészet, már arról is kiderült, hogy nem kellenek, mára már a legtöbbje annyira lerohadt, hogy csak a betonalap van meg. Nem tudom, mikor volt az a stratégiai pillanat, mikor átfordult az egész, tán a 90-esek elején. A távvezetéki fejlesztések hozták a kapacitív meddőt, így kb. a 80-asok végén megjelent az az újdonság, hogy karácsonykor ki kellett menni kikapcsolni a kondenzátortelepeket, aztán ugye végleg, a következő lépcső volt, hogy karácsonykor minden pihenő tartalék transzformátort be kellett kapcsolni, hadd nyelje a meddőt - és ma is ez van.

10 éve még láttam szinkron kompenzátor épületét alállomásban, de mikor először láttam, 81 körül, már akkor is üresen állt.

Hm. A kérdéseidet tekintve elég kudarcos volt a fejtegetésem. :) Egyet kivéve, amit nem írtam le, gondoltam, ha érdekel, utánanézel, a távvezeték természetes teljesítménye alatt terhelve meddőt termel, azaz kapacitív. Ez elméleti megfontolásokból kijön, az ember megtanulja a levezetést, aztán, ha beírják a jegyet, elfelejti. :).

1-2-3 kérdés: Mihelyt a magyar energiarendszerben a fejlesztésekkel elég tartalék távvezeték lett, ideértve még a kiépült kooperációs lehetőségeket is, a rendszerre nézve már nem kellett meddő - a teljes tartalékolásnál ugye, ha két vezeték megy párhuzamosan, akkor mindegyiken csak a fele megy az egésznek, de az egész sem több, mint amennyit a vezeték elbír. Ettől persze még kellett helyben, mert felesleges feszültségesést és veszteséget okoz a bármilyen irányú meddő, de a rendszert magát, hogy úgy mondjam, már nem kellett tovább kompenzálni. Hétvégén, ünnepeken viszont egyrészt még kevesebb teljesítmény lófrált a távvezetékeken, tehát még több kapacitív meddő termelődött, ugyanakkor leálltak az üzemek, és így még kevesebb lett az induktív meddő igény. Ezért első lépcsőben ekkor kikapcsoltatták a kondenzátortelepeket. Aztán, mikor a helyzet súlyosbodott (92-re az Antall-kormány tökönszúrta a magyar nagyipart), nem jött az utasítás az első munkanapon, hogy be kell kapcsolni a kondikat. Ahogy tovább mélyült a válság, akkor jöttek ünnepekre a hidegtartalék transzformátor bekapcsolások üresjárásban, mert az ugye eléggé tiszta induktív terhelés. Mindezekre a szükség amiatt van, mert a sok kapacitás valahogy feszültségemelkedést okoz, amit nem lehet egyszerűen ellensúlyozni, de ezen részletkérdésekhez nem értek. A nagy/középfeszültségű transzformátorok ilyenkor le szoktak szabályozni az első fokozatba, aztán esetleg már jönnek a fogyasztói reklamációk is, hogy kiesik a szabványos tartományból a feszültség, annyira kellemetlen a jelenség.

4. Hát, már megkérdezni sincs kitől. :) Ahogy félig-meddig visszaemlékszem, mintha a MAVIR (elődje) meddő teljesítményt kért volna, hogy mennyire szabályozzon a személyzet. Egy erőművi szolgálatvezető nyilván tudja, náluk hogy megy.

"Én úgy tudtam Soroksáron a mai napig létezik szinkronkompenzátor :O"

Ez itt a mondat végén mi? A tudatlanság mosolya? Soroksáron sosem volt. Ahogy így utánajártam.