Miért mondják egy képre, hogy két dimenziós? Hiszen annak is van egy vastagsága /harmadik dimenziója/ ha meg az idő is egy dimenzió akkor a kép is négy dimenziós mert azt is konkretizálni kell, hogy mikor és meddig lóg a falon! :-)

Kérdező: ismered az absztrakció fogalmát? Az absztrakció az, amikor a rendelkezésre álló információból csak azokat választod ki, amelyek az adott cél szempontjából relevánsak.

Ezt a képre a következőképp kell érteni.

A kép fizikai, megfigyelhető értelmezésben persze egy 3D-s objektum (inkább ne menjünk bele az időbe, meg a dimenzió definícióiba, nem érdemes). Van szélessége, magassága, vastagsága. De ezen kívül van még ezernyi egyéb tulajdonsága: színei, mintája, textúrája, mechanikus, kémiai tulajdonságai stb. Egy kép irdatlan mennyiségű információt hordoz, egészen le lehet menni a legapróbb részecskéinek legjelentéktelenebb kölcsönhatásaiig külön-külön, ez mind a kép (mint fizikai objektum) által hordozott információ része. Ennek a mérhetetlen mennyiségű információnak számunkra viszont semmi jelentősége. Minket cseppet sem érdekel, hogy a kép hogy sugároz mondjuk az infravörös tartományban vagy hogy az utóbbi két hétben mennyit csökkent a tömege a spontán bomlás miatt. És itt jön képbe az absztrakció: kiválasztjuk az információ azon részét, ami számunkra releváns, ez pedig egy kétdimenziós, "képzeletbeli" objektum. Amikor hétköznapi szituációkban képről beszélsz, akkor erre az absztrakt értelmezésre gondolsz, nem pedig a fizikaira.

A kérdezőnek nincs mit írnom, túl zavaros a dimenziófogalmad, nem lehet párbeszédet folytatni.

A többihez:

az idő nem úgy dimenzió, mint a térdimenziók, még a rel-elm-ben sem. Ott ugye az időt szorozni kell a képzetes egységgel és a fénysebességgel, és ez a szorzat alkot a térdimenziókkal valamiféle metrikát.

Az a baj, hogy a legtöbben valami felületes fogalmat alakítanak ki a dimenzióról, és mindenki másfélét, aztán ezen az alapon nekiállnak vitatkozni, pedig vitázni csak akkor lehetne, ha közösen értelmeznénk a fogalmakat.

Pláne népszerű behozni Einsteint, meg a relativitáselméletet. Én ugyan tanultam egyetemen, de nem mernék állást foglalni a témában, mert nem igazán értettem meg mélységében. Akkor mi lehet azok fejében, akik nem is tanulták? Erre sok példát olvashatunk itt rendszeresen.

Valószínűleg ugyanazt írom, mint az előttem szólók, de hátha másképp megfogalmazva segít egy kicsit.

Egy kép (mondjuk papír kép) térbeli tárgy, van vastagsága és van időbeli "mozgása" is. Ez a tárgy 3 (+1) dimenziós. De amikor azt mondjuk, hogy 2D kép, akkor arról beszélünk, amit a képen látunk. Függőlegesen és vízszintesen haladva különböző színű és fényességű pontokat látunk, amik információt hordoznak, de ha mélységében is megnézzük, akkor semmi új információt nem találunk, ami magához a képhez tartozna. Ha időben vizsgáljuk, akkor sem fog semmi változni rajta, tehát a kép funkciójának nem része az időbeli változás. (A mozgóképek, mozifilmek egy másik történet, abba most ne menjünk bele.) Vagy egy kép lehet vetített is, olyankor már elég nehéz összemosni a "hordozójával".

Amikor a festő festéket ken egy vászonra, akkor annak is van vastagsága, de ennek a vastagságnak általában nincs funkciója, csak a technológia velejárója. Előfordulhat, hogy annyi festéket ken rá, hogy valami térbeli hatást próbál kiváltani vele, és ilyenkor akár mondhatjuk is, hogy 3D festmény. (Bár az már majdnem dombormű lenne, de lehet ilyen.)

Két fogalom keveredik:

- A kép jelentheti a fizikai papírfotót, festmény anyagát, stb.

- Jelentheti még a megjelenített képi hatást, tehát ami az agyunkban látvánnyá áll össze. A 2D kép ez utóbbira utal.