Miert nem hasznalunk foldfuggetlen rendszert a 0.4kV vegeloszto halozaton?

Van az életnek egy olyan fázisa, amikor az ember önállóan kigondol valamit, mert nem tudja, hogy ezt már kár volt sokadjára kigondolni. Én ezt értékelem, de nem gondolod, hogy egy háromnegyed bolygó összes szakembere az elmúlt száz év alatt talán nem volt kevésbé éles eszű, mint te?

Csak azt az egy apróságot jegyezném meg, hogy pár száz méteres kábel hálózatnál hiba esetén már úgy agyonvág a kapacitív áram, mint a pinty.

Ha én lennék a Gyakori dizájnolója, én egy 20 pontos kérdőívhez kötném a kérdés feltevését, amiben benne van a kérdező iskolai bizonyítványa érdemjegyekkel, érdeklődési köre három személy által igazolva, és akkor tán érdemes lehet meggondolni a választ, mert hol kezdjem? Nem bonyolult ez, kb. 3 év szorgos tanulással csínját-bínját ki tudja ismerni az ember. Most például az, hogy milyen szinten mit mondjak (már a mi szintig én fölérek, ami nem sok), az erősen függ ugye attól, hogy mi vagy (általános iskolás, gimis, villanyszerelő, erősáramos technikus, BSC vagy MSC hallgató, stb., és az optimista feltételezéseket erősen aláássa az ,hogy az eddigi két válaszoló nem ugyanarról beszélt, de ez téged nem érintett meg, másrészt meg ez az a kapacitásos dolog sem olyan egyszerű, mint ahogy hitted volna. Valamint, elvétetted az értelmezését annak, amit írtam, rögtön személyesre vetted a figurát, miközben én azt kívántam írni, hogy a villamos energiaellátás problémáin kb 120 éve dolgoznak a világ jelentős részein, elméleti és gyakorlati szakemberek ezrével agyaltak rajta, és ha így van, ahogy van, akkor alighanem az egy jó kompromisszum.

Az, hogy a hálózat egy pontját földelik-e, vagy nem, az #2 véleményével ellentétben nem egy érintésvédelmi kérdés, hanem legfeljebb az is. Ezer más szempont van. Egy új keletű szakirodalom szerint Európában "néhány norvég kisvárosban" van földeletlen hálózat. Valamint szokás volt az ipar azon részeiben ahol az üzem folytonossága elsőrendű, például bánya, cukorgyár, műtők, stb. A Csepel Művekben is ilyen volt (ott érdekes módon a műhelyben a világítás az nem, a munkagépek hálózata meg igen), mivel azt akkor, amikor felfuttatták, elsőrendű fontosságú hadiüzemnek tekintették. Ezeknek tehát előnye az, hogy az első hiba esetén a verkli mehet tovább, és majd ha összefércelték a beteget, kijött az ágyúcső a kokillából, stb, akkor majd leállítják a gépeket és megkeresik a hibát.

Olyan hálózatot viszont sehol nem csinálnak, ahol a kikapcsolás feltétele a felhasználón átfolyó áram, ezért egy áram- védőkapcsoló berakása sehol nem elég a lelkiismeret megnyugtatásához. Emellett az, hogy a kapacitív áramok hol folynak tovább, az elég komoly szakmai megfontolásokat igényel, és távolról sem biztos, hogy a kívánt kikapcsolás és/vagy a szelektivitás elérhető.

Földfüggetlen rendszer ha valahol mégis földelt lesz (elég hozzá bárhol egy zárlat), akkor ugyanott vagyunk mint most, azzal az apró különbséggel, hogy a FI relé nem ér semmit.

Egyéb jó ötlet mára?

"Miert hasznalnak levalszto transzformatort"

Az is csak pár középvastag szakkönyv kérdése, hogyan fejlődtek az érintésvédelmi módok és melyik mire jobb, mint a másik. A villamos elválasztás jobb, biztonságosabb, mint a védővezetős módszerek - a feltételek teljesülése esetén!

De azért szögezzük le a világosság kedvéért, hogy egy kis kiterjedésű, egy fogyasztót tápláló rendszer marhára nem ugyanaz, mint amikor egy közcélú transzformátorállomás kisfeszültségű hálózata földfüggetlen. A kérdésben a "vegeloszto halozat" az utóbbira engedett utalni.