Kondenzátor így is működhet?

Hát ezzel apró bajok azért vannak.

Először is, ami nem elmélet, a műszer befolyásolja az állapotot.

Másodszor is, ami elmélet, az elrendezés is befolyásolja az állapotot (lemezek egymás közti távolságának változtatása, földhöz képesti kapacitása egyenként a két lemeznek).

A szétválasztással nagyon változik az energia, mivel elektromos töltéseket mozgatsz elektromos térben.

Viszont a feszültség erősen csökken, mivel messze lesznek.

Harmadrész meg, hogy a földhöz képest mekkora a feszültség, az sok minden mástól függ.

"Viszont a feszültség erősen csökken, mivel messze lesznek. "

Biztos?

Ha távolabb lesznek, akkor a kapacitás lecsökken, tehát a C = Q/U alapján a feszültség növekedni fog.

De lehet rosszul gondolom.

Érdekes kérdés.

Pár dolog eszembe jutott:

- A fegyverzetek eltávolításakor munkát kell végezned ami valahol megjelenik, a szétválasztott töltéseket kiemeled valamennyire a potenciál gödörből.

- Másrészt mivel ebből a potenciál gödörből fentebb lesznek valamennyi töltés el fogja hagyni a lemezeket mert nagyobb energiájuk lesz mint a kilépési munka.

Ezen már én is gondolkodtam, szerintem a 4-es jár legközelebb az igazsághoz.

Sajnos a kísérleti megvalósításnak jelentős akadályai vannak. Ki lehet számolni, hogy egy mondjuk 12 V 1 F feltöltött kondenzátor fegyverzetei közt milyen mértékű vonzerő áll fenn.

Na aki ezt szét tudja húzni...

Tulajdonképpen ha sikerül széthúzni a két fegyverzetet, lesz két statikusan feltöltött lemezed.

És ezeknek lesz valamekkora feszültsége a földhöz képest.

A lemezen belüli töltéseloszlás viszont lényegesen változik közben, az eredeti állapothoz képest.

"ha nem várná meg az átütést hanem szétszedné, és tegyük fel ö maga érne a lemezekhez akkor mind a két lemez megrázná csak az elektron kiegyenlítés lenne már?"

Hát elvileg pont annyira rázna meg, mintha széthúzás nélkül megfognád a kondi két kivezetését.

Ez pl. a 12 voltos 1 farados kondi esetén nulla lenne.