Egy kard elkészítéséhez melyik a legmegfelelőbb anyag?

Na jó, egy igazi kovácsot/metallurgia szakértőt kéne amúgy kérdezned, de megindokolom, amit én tudok.

Gyémánt: Nem. Az anyagnak hajlékonynak is kell maradnia valamennyire, nem csak keménynek. A gyémánt törékeny: ha valahol sérül, 1. nem lehet javítani, 2. a törés tovább tud terjedni és kis ütéstől végig kettéhasadhat az egész.

Damaszkuszi acél: Nem. A modern acél messze-messze jobb, mint bármilyen "ősi titok"nak képzelt technológia.

(Amúgy léteznek hagyományos technológiával készült hobbi fegyvert forgalmazó cégek, tehát a "damaszkuszi kardot" kis befektetéssel bárki kipróbálhatja.)

Magas széntartalmú acél: A kérd. jól látja, hogy itt egy ugyanolyan valamit valamiért csere megy végbe, mint ami miatt a gyémántot kizártuk. Élesebb lesz a fegyver, kevésbé csorbul, viszont a rezgéseket nhezebben nyeli el és könnyebben törik. Mindenki eldöntheti, hogy ez neki megéri-e.

Amúgy a következőt kell csinálnod:

Elmész a kovácshoz, elmondod, hogy mire akarod használni az eszközt, ajánl majd valamilyen típusú acélt (mert kismillió technológia van ám). Mást fog ajánlani, attól függően, hogy milyen tulajdonság előnyösebb neked.

Vágóél, amit majd végighúzol valamilyen anyagon?

Mondjuk egy konyhakés? Ahol az él fontos, a rázkódás kevésbé, hiszen aligha fogsz sziklát csapkodni vele?

Hasítóél, ami arra való, hogy mint egy ék jól kettéfeszítsen valami kemény anyagot, amikor lesújtasz vele?

Teljesen felesleges pl. egy hasító eszközt borotvaélesre fenni (mint ahyog azt Móricka a mesében elképzeli) mert ha egy jó éles heggyel jól odacsapsz, az egész él végig a hosszán szépen kicsorbul.

A különböző korokban sokszor kombinálták ezeket, a harcmodortól és a páncéloktól függően, mondjuk egy alapvetően hasításhoz használatos kard a felső részen szúró-vagy vágóeszközhöz alkalmas élle.

Más tervezés kell, ha páncélos lovagot akarsz ütlegelni, és más, ha csupasz bőr, gyolcs, bambusz, bőrpáncél, láncing, modern kevlár az ellenfél.