Milyen evolúciós célja van annak, hogy a legtöbb ember ösztönösen undorodik a test által kiválasztott anyagoktól és attól, hogy hogyan néz ki az ember belülről?

Konkrétan azért, mert ezek salakanyagok.

A vizelet és a széklet gyakorlatilag méreg, már olyan értelemben, hogy a szervezet számára fölösleges anyagok vannak benne nagy koncentrációban. A hányásnál is valószínűleg nem véletlen, hogy kidobta a szervezet azt a valamit.

Ez az ego önvédelmi reflexe, hogy ne egye-igya meg azt, ami számára káros.

A nyers húsnál ugyanez a helyzet, ami nehezen volna emészthető, sőt, akár mérgező is.

Fertőzés veszélyes helyek- területek elkerülése.

Amiket felsoroltál tipikusan olyan területek, ahol fertőzéseket, mérgezéseket, élésre- pillanatnyi ott maradásra- vadászásra, vagy akár sima áthaladásra alkalmatlant jeleznek.

Ez mind az adott genetikai vonal fennmaradásának az esélyeit rontja- ronthatja.

Ez nem igaz, csak nevelés hatására alakul ki.

Egy gyerek, aki még nem tanulta meg, hogy ezektöl ILLIK undorodni, nem teszi - a gyerek símán játszik az ürülékkel, és a nyers hús szaga sem zavarja

Ugyanaez érvényes a természeti népekre is, nekik sincsenek ilyen ellenérzései.

Összefoglalva: ilyen ÖSZTÖN nincs, és ebböl következöleg evolúciós oka sem lehet.

#4

„Egy gyerek, aki még nem tanulta meg, hogy ezektöl ILLIK undorodni, nem teszi - a gyerek símán játszik az ürülékkel, és a nyers hús szaga sem zavarja”

Úgy gondolom, hogy azért ez nem olyan egyértelmű. Lehet, hogy ösztönösen undorodik, csak nem annyira, hogy ne játsszon vele, vagy alkalmasint ne vegye a szájába, de valószínűleg a mi tanításunk nélkül se szokna rá az evésére, ill. bizonyosan nem rendszeresen. Általában az állatfajok koprofágiára (ürülék fogyasztása) kivételes alkalmakkor fanyalodnak – kivéve azok, akik erre szakosodtak.

Biztos, hogy van evolúciós mozgatórugója annak, amit itt egyesek mondtak, hogy a salakanyagok ezért azért nem higiénikusak, ugyanakkor valszeg neked is igazad van abban, hogy a kulturális hatások is mérvadóak. Ez nem fekete fehér ügy. :)

A kis mennyiségű friss nyers hús szaga engem spec. nem annyira zavar (igazad van szvsz., hogy inkább csak kulturális hatásra hazudunk magunknak). Szerintem teljesen más a helyzet, ha a különböző húsok szaga töményen terjeng egy zárt helyen. Nyilván a mi esetünkben is volt olyan korszak, amikor lényegesen jobban tolerálta a szervezetünk (így az orrunk is) akár a rohadó húst is, de idővel ez lekerült az étlapunkról, csaknem teljes mértékben még a nyers hús is. Nem szabad elfelednünk, hogy akár a kultúra is változtathatja a genomunkat. Ha pl. őseink egyre inkább taszítónak érezték, hogy a társaik állati módon zabálják a nyers húst, akkor ez a párválasztásnál is egyre jelentősebb kritériummá vált, függetlenül attól, hogy ennek egészségileg van-e előnye, vagy sem (mellesleg van egészségügyileg előnye is az átsütött hús fogyasztásának).

Másrészt vannak olyan emberi közösségek, (ill. egyének is), ahol jó étvággyal eszik a nyers húst, sőt, akár fermentálva is (erjesztve – nyilván egyes népcsoportok genomja emiatt kissé eltér az emberi átlagtól). A valójában nem túl erős ösztönös undorodást is gyorsan le tudná győzni az új, esetlegesen kényszerítő szokás hatalma. Később pedig már ehhez igazodna elég gyorsan a genomunk is – már ha valami extremitás miatt az emberiség nyershús evésre kényszerülne.

@Gabriel.Tailor: "taszító szagot árasztanak, ha megérzi az ember, tudatosan se akar odamenni vizsgálgatni."

Hát, ez csak akkor igaz, ha semmi sem kényszeríti erre. Azért az ember nem mindig volt állandóan jóllakott, és nem mindig volt azzal tisztában, hogy a következő sarkon bevásárolhat kaját.

Azért itt nem igazán vesszük figyelembe, hogy az undornak ugyanúgy vannak fokozatai, mint bármi másnak. Az undor is lehet nagyon pici, meg nagyon nagy is, de még a nagyon nagy undort is felülírhatja a szükséghelyzet.

A kérdező azt hiszi, hogy az akármilyen undor eleve valamilyen lehetőségek kizárását jelenti. Az evolúció bizonyos esetekben akár egy rendszeresen fogyasztott kajafélével is szemben fenntarthatja a pici undor érzetét, de ha nincs jobb, vagy kevés jobb van, akkor tanult reflexek kialakulásával - felnőtté válás közben - kialakulhat a kezdetben kicsi undort keltő kaja megszeretése is. Pl. én 20 éves koromig konkrétan undorodva néztem a kocsonyára (szagát se bírtam - biztos, hogy nem kulturális hatásra, mivel mindenki ette körülöttem)... ma meg már nagy rajongója vagyok... :)

Mivel a kis undort keltő kaja így is meg úgy is rendszeresen fogyasztásra kerül a populációban, így megmarad az ösztönös undor is, meg a kajafogyasztás is. Az evolúció nem célirányosan működik, hanem megmarad az, ami hatékonyan működik, hiába tűnik nekünk ésszerűtlennek bizonyos dolgok össze nem csengése (sőt, konkrétan lehet tényleg ésszerűtlen, de ez az evolúciót egy cseppet se érdekli, mivel nem ésszerűen dolgozó tudatos mérnökről van szó).

Pont az a baj, hogy az evolúciót majdnem mindenki úgy képzeli el, mint valami céltudatosan építő mérnök, és ezért nem érti, hogy miért maradnak fönn egymásnak ellentmondó funkciók, holott dögivel van ilyen az evolúció működésében, teljesen érthető módon.

Kedves kérdező:

Az evolúciónak semmiféle célja nincs!

Alakulnak a dolgok, ahogy alakulnak. Maga a kultúra is változtatja a genomunkat. Pl. nyilvánvaló példa: Indiában a kasztok kialakulása folyamatosan növeli a genetikai távolságot a kasztot alakító emberek között, mivel az eltérő kasztokban szereplő emberek egymás között nem házasodnak - olykor már bizonyos szerek is emiatt kaszt szinten másképpen hatnak, vagyis olyan tulajdonságokat alakít ki az evolúció, amik ellentmondásosak, vagy az értelmünk számára egyértelműen ostobaságoknak tűnnek, másrészt akár emberi közösségeken belül sem általánosíthatóak egyes nekünk természetesnek tűnő tulajdonságok megléte.

Gondolj bele, hogy keletről nyugat felé haladva a tejivás kultúrája egyre erősödik, így ezeken a területeken a laktózérzékenység is csökken, vagyis a genomunk jobban alkalmazkodott errefelé a tejiváshoz. Nyilván kelet felé haladva is egyre több embert találnál, aki konkrétan undorodik a tejtől (nyilván némelyike ténylegesen genetikailag is hajlik erre az undorra, nem csak kulturális okokra visszavezethetően). Ugyanúgy akár régiótól, kultúrától függően akár ténylegesen genetikailag is lehet, hogy ott több ember nem annyira undorodik az általad felsorolt dolgoktól, némely dolgot tekintve meg talán egyáltalán nem.

" a legtöbb ember ösztönösen undorodik"

Ez így nem igaz.

Nem ösztönösen undorodik.

Ez egy tanult dolog, az édesanyja tanítja erre a gyereket.

Ha az apák lennének gyeden, más lenne a társadalom, más félelmeink lennének.

És persze az anyukák sem kennék magukra ezeket a krémeket, ha pontosan tudnák, mit jelent az urea.

[link]