Csokonai Vitéz Mihály: A búkergető című verséről kellene nekem verselemzés, és nem találok róla semmit. Segítene valaki?

Találni én sem találok semmit, de annyira nem bonyolult ez a vers, hogy ne tudd egyedül elemezni.

Az alapszituáció szeirnt a lírai alany ül a kocsmában, és bort rendel, azt issza, és jól meg is ideologizálja a piálást: ez kell ahhoz, hogy a gondjait elaltassa (csucsuljanak a gondjai). Hangoztatja váltig, hogy ku..va jól érzi magát. "Ki boldogabb magamnál?" Ennek némileg ellentmond, hogy közben rendbe eszébe jut elküldeni az anyjukba a vízivókat.

Főleg az egyik exnőt, ezt a Filétát, aki verseket is írt, vagy énekelt, ez nem derül ki pontosan, és dugott is a lírai alannyal, de a lírai alany visszaemlékezése szerint elég rosszul ment neki mindkettő. Undorító csúszómászókhoz hasonlítja, szerinte ennek az volt az oka, hogy a hölgy nem ivott eleget. Lehet, hogy az alkohol volt a konfliktus oka a hölggyel, de a másik fél álláspontját nem ismereti a vers. Mindenesetre Csokonai próbál beszólni szellemesen és frappánsan ezzel a csigás-békás hasonlatokkal neki.

A harmadik versszakban már rátör a nagy életfilozófia, bölcs lesz, mint bármelyik nyugger a Bakegérben a hetedik feles után. Az élet mulandó, elfogy, mint egy palack bor (ez egy hasonlat BTW, nem a legeredetibb talán, de hasonlat). Senki sem tudja előre, mit hoz az élet, jót vagy rosszat, de a lényeg, hogy ha van elég pia, akkor nagy baj nem lehet.

A filozofikus kérdést, hogy "Miért fogyasszam éltem, míg a gohér virágzik?" úgy fordítanám magyarra, hogy miért az életerejét eméssze fel, ha van bor is, amit ihat? A gohér egy szőlőfajta egyébként.

Uccsó előtti két sorban össze van foglalva a tanulság: iszom, ha szívem örvend, iszom, ha bánat éri - alkalom mindig van.

A legutolsó két sor meg keretbe foglalja a kiváló anakreóni sorokba szedett műnek.

Anakreón állítólag maga is ilyen formájú versekbe szedte a szerelmet és bort dicsőítő énekeit.