Az nem úgy van, hogy egy folyadékkal teli tartályból csövön keresztül legfeljebb a tartály szintjéig mehet fel a víz? (a többi örökmozgó nem érdekel)

De úgy van. Viszont ez a statika, más a helyzet (némi trükkel) a dinamikában, mert ott vannak egyéb erők is. Első lépés, pontos számolás a méretezéshez. Elsősorban a cső átmérőjéhez. Második lépés. Megfelelő dinamikával öntés, ezáltal van helyzeti energia, amiből mozgási energia lesz (az esés hatására). Harmadik lépés: egy újabb szabály, csőben az áramlási sebesség fordítottan arányos a keresztmetszettel. Jól méretezett csőben a helyzeti energiából keletkező mozgási energia kiszámítható sebességű áramlást hoz létre, ezáltal a folyadék "túlfut" az azonos szinten, ha megfelelő a sebessége, eléri a visszahajló ágat, és a gravitáció lefolyatja. Ha jó a méretezés, a viszkozitás nem engedi megszakadni a zárt folyadékágat, így látszólag örökké folyik a víz.

Csakhogy az energiamegmaradás törvénye beleköp a levesbe. Ez nem zárt rendszer, a mozgás súrlódást eredményez, attól hő keletkezik, ami szétterjed a környezetben. És egy idő után elviszi az összes energiát. Persze ügyes módon lehet úgy méretezni, hogy nem lesz türelmed végigvárni, míg a folyamat becsődöl (na meg nem is fogják engedni).

De próbáld ki magad, látni fogod, a folyadék bizonyos idő után engedelmeskedik a nagyobb hatalmaknak és békésen állni fog (azonos szinten). Különféle méretezésekkel ez az időtartam bizonyos határok között változtatható is.