A fureszek ele miert egy reces valami? Miert nem olyan penge, mint a kese?

#10, Nem tőlem kérdezted, de szerintem az igénybevétel módja más. Már rég tanultam, de ha jól emlékszem az egyiknél tau jellegű (mint a nyírás, csavarás), a másiknál szigma jellegű (nyújtás, hajlítás, stb.) feszültség ébred.

A másik, hogy belehatol-e a szerszám az anyagba. Nyíráskor nem, legalábbis nem olyan értelemben, mint mondjuk ahogy egy forgácsoló él. A sajt vágása valójában inkább a forgácsoláshoz hasonlít, csak itt a forgács az egyik sajtdarab lesz. :)

Kb. egyetértek. A vágás ékhatással gyakorlatilag főként kis területre koncentrált szakítással, tehát húzó igénybevétellel választja szét az anyagot, míg a kivágószerszám nyírással, tehát az anyag rétegeinek egymás menti elcsúsztatásával bontja az anyagszerkezetet.

Egyik előző kommentemben írtam, hogy a különböző módok MINDEN esetben komplexen jelentkeznek, tehát nincs tiszta húzó ill. nyíró igénybevétel, de a kategóriákat szétválasztja, hogy melyik összetevő van elnyomó túlsúlyban.

A fémlemezek kivágásánál TÉNYLEG van vágórés, ami eredményez szigma feszültsége IS, de a nyírást a tau feszültség végzi, ami jó szerszám esetén nagyságrendekkel magasabb a szigmánál.

Ha xar a kivágószerszám illetve nagy a vágórés, látszik is a vágáson, hogy az élek hajlottak és szakadási felületet mutatnak a tiszta nyírt helyett. Csak ez nem az optimális üzemi állapot és nem ez a vágás tervezett módja.

Igazad van, a forgácsolás nem tisztán vágás (metszés), hanem nyírás (is).

[link]

A főkérdésre:

A fűrésznek a fogain vannak az apró vágóélei, a fűrészlappal merőleges irányban. A fűrészelés egy forgácsolási eljárás.

A penge éle párhuzamos a kés hossztengelyével, tehát pont nem úgy áll, és nem forgácsolási művelet.

"A fűrészelés egy forgácsolási eljárás."

Pontosan.

Rendben, értem amit írtok a pengével való vágás, és a táblaollóval való vágással kapcsolatban.

Mindenesetre úgy gondolom, hogy ezek között azért valamilyen kapcsolat biztosan található.

Pl. ha egy táblaolló vágószerszámának élszögét változtatjuk. Normál esetben jó közelítéssel csak nyírás van. Viszont ha az élszöget növeljük, akkor ez egyre inkább hasonlít a "penge" esetéhez.

Analóg példa: Esztergán beszúrást végzünk. Az esztergakés terelőszöge általában kb. -5° körüli. Nyílván ilyenkor a mérvadó igénybevétel forgácsleválasztáskor a nyírás.

Azonban végezzünk egy elvi kísérletet: Változtassuk meg a terelőszöget, legyen -20°, -40°,..., -85°.

A -85°-os szög esetében esztergakésünk már szinte egy "pengére" hasonlít, ahol a mérvadó igénybevétel Wadmalac válaszával összhangban már nem nyírás, hanem egy lokális húzóigénybevétel.

Ezen megfontolások alapján azt látom, hogy a nyírással, és a húzzással történő anyageltávolítás mindössze egyetlen paraméter változtatásával mehetnek egymásba át. Sőt igazából ha a terelőszög nem 0, vagy nem -90°, akkor egyidejüleg a két igénybevétel kombinációja van jelen. (Legalábbis ebben az egyszerűsített modellben).

Vagyis lényegében ebből az következik, hogy a táblaollóval való lemezvágás, és a konyhakéssel történő sajtvágás ugyanarra az esetre vezethető vissza, pusztán egy paraméter változtatásával.

Na erről mit gondoltok?

(Főleg Wadmalac, és tisztelt 82%-os véleménye érdekelne)

Ha így vesszük, akkor a nyakmasszírozás és a fojtogatás is ugyanaz, csak egy paraméter változik.

:))

Egyébként Wadmalac korábban leírta, hogy általában nincs tiszta tau vagy szigma jellegű igénybevétel egy műveletkor, hanem egy összetett hatást bontunk két fő (mondhatjuk, hogy elvi) összetevőre. Nevezzük ezt két végletnek egy skálán. Az általad említett paraméterek fogják eldönteni, hogy a skálán épp hol vagyunk.

Legalábbis én így értelmezem. :)

Nem találok jó kis ábrát a neten, azt akartam szemléltetni, hogy a kettéváló anyag darabjai merre mozdulnak el a két esetben. De abban igazad van (ahogy az én fenti ábrámon is látszik), hogy a kettő valamilyen kombinációja lesz a valóság. Ezért futottam bele én is abba a csapdába, hogy a forgácsolás a vaj vágásához hasonlít.

A terelőszöges példád jó. Egyik esetben szinte "letoljuk" a felesleges anyagot, a másikban meg lehántjuk, mint az alma héját. Egy gyalugépnél még szemléletesebb lenne. Egyik esetben elvben nem is kellene végigtolni a szerszámot, csak megtoljuk a szélén, és leválna a felesleg, ahogy a jégréteg csúszik le a tetőről. A másik esetben meg mintha egy kést tolnánk végig vízszintesen, fogásmélységben.