A fureszek ele miert egy reces valami? Miert nem olyan penge, mint a kese?

Anyagot vágással két módon tudsz szétválasztani.

Az egyik, hogy olyan éles a szerszámod, hogy a felületi nyomás a kis felületen nagy erővel óriásivá válik és ezzel már szét tudja rombolni a szilárd anyagot összetartó kötéseket.

A másik, hogy kicsiny darabkákat tépsz ki az anyagból sorba rakott kicsi fogakkal.

Valahol a kettő elválaszthatatlan, mindkettő tulajdonságaiból van a másikban is, a választóvonal az, hogy melyik hatás dominál.

A kés, balta a vágás, a fűrész, reszelő a másik módszer.

Mert a fűrész rendeltetése vastagabb anyagok darabolása. Vastagabb anyagok esetén a vágási folyamat egy lépésben nem hajtható végre, mivel egyrészt óriási teljesítmény kéne hozzá, másrészt pedig beszorulna a szerszám, ill. kicsorbulna.

Ezért ilyen vastag anyagok vágásának egyik módja, hogy folyamatos forgácsleválasztás útján valósítjuk meg a darabolást. Valójában a fűrész minden foga egy-egy kis vágóél, mely végzi a forgácsolást.

Én nem a vastagság, inkább az anyag viselkedése alapján kategorizálnám az eltérést.

Rugalmatlan, merev, nem elasztikus anyagoknál ez a fűrészelős játék a jobb.

Tény, hogy anyagtulajdonság alapján is osztályozhatjuk az anyagszétválasztási eljárásokat. Amit én írtam, az kb. a gépiparban legtöbbször alkalmazott anyagokra (főleg fémekre) vonatkozik, bár talán egy külön kérdéskiírást is megérne, hogy egyéb szélsőséges viselkedésű anyagokat hogyan lehet darabolni.

"Rugalmatlan, merev, nem elasztikus anyagoknál ez a fűrészelős játék a jobb."

Ezzel azért vitatkoznék, bár attól is függ, mit nevezünk rugalmasnak... Tekintsük pl. az acélt merevnek, azaz olyannak, amelynél szerinted jobb a fűrészelés.

Van mondjuk egy 40-es köracél, berakjuk a fürészgépbe, ok. Vagy megesztergáljuk, aztán a végén leszurjuk, ok.

De ha van mondjuk egy 3-as acéllemezem, világos hogy a táblaollóhoz viszem, és meg sem kísérelném a fürészelést.

Vagy adott pl. egy szalagacél, amiből szegmenseket kell készíteni, világos hogy kivágás-lyukasztás a helyes.

Ebben a két példában az anyag vastagsága, ami meghatározta a technológiát, pedig rugalmassági-modulusa, Poisson-száma ugyanaz volt a lemeznek is, meg a köracélnak is.

Szerintem Wadmalac jól írta. Alapvetően a forgácsmentes vágás lenne az ideális, de csak ott használható, ahol az anyag elég rugalmas ahhoz, hogy helyet adjon a vágóélnek, ugyanis annak bele kell hatolnia az anyagba anélkül, hogy anyag veszne el. A másik, hogy kemény anyagok vágásához túl nagy erő kellene, és a vágás minősége is nehezebben kontrollálható.

Ehhez képest a forgácsolási eljárások anyagveszteséggel járnak ugyan, de kiszámíthatóbbak, és kevésbé elasztikus anyagok esetén is használható. Például a legtöbb fa előbb fog eltörni egy vágóél belenyomásakor, mint hogy szépen szétnyíljon.

Kedves Wadmalac, akkor tegyük fel hogy pl. egy táblaolló vagy kivágó-lyukasztószerszám tiszta nyírás alapján vág. (Ez persze tényleg csak feltevés, mert a valőságban ugye vágórést hagyunk, de ettől most tekintsünk el).

Szerinted akkor mi a különbség aközött, ahogy egy kivágószerszám vág, ill. ahogy mondjuk trapista sajtot vágunk késsel?

Utóbbi esetre talán azt mondanád, hogy felületi nyomás igen nagy az ékhatás miatt, viszont ugyanez a felületi nyomás megjelenik a kivágószerszám éle és a munkadarab közt is, pusztán az ékszög eltérő.

De ettől még a vágási mechanizmus ugyanaz a két esetben, legalábbis én így látom.