A fizikusok hogy jonnek ra a torvenyek kepleteire?

Ez a szakmájuk. Ezt tanulják, tehát nekik alapvető dolog az, hogy matematikailag le tudjanak írni fizikai jelenségeket.

Kb. ez olyan dolog, hogy a zeneszerző hogy találja ki, hogy a kottában éppen hová milyen jel kell? Nyilván a laikusnak ezeket nehéz megérteni, de nekik alapvető dolog az, hogy ismerik a jeleket, és tudják használni (a fizikusok is ismerik a matematikai kódrendszert).

Fizikai modelleket alkotnak. Felírják a probléma differenciálegyenletét. Ebből matematikai úton származtathatók mindenféle "mágikus" képletek. Amelyek a fv. táblázatodban is vannak képletek, azok mind differenciálegyenletek megoldásaiból származnak, csak ezt középiskolában nem mondják el.

Aztán hogy mennyire jók ezek a képletek, az más kérdés. Ilyenkor jön a mérési eredményekkel való összevetés.

Megjegyzem, más úton is lehet ilyen képleteket előállítani, de ezt most nem részletezem, mert hosszú lenne...

1) Modellezéssel. Ha már előre tudnak elég sokat a problémáról, akkor ki lehet találni az alapján.

2) Próbálkozással. Méréseket végzel a különböző paraméterek változtatásával, és az eredményeket ábrázolod. Aztán lederiválod, gyököt vonsz belőle, logaritmizálod és a többi. Általában max három-négyszer kell próbálkozni, mert ránézésre ki tudsz zárni csomó mindent. Előbb-utóbb valamilyen egyenest kapsz. Utána megnézed, hogy ehhez milyen műveleteket kellett végrehajtani, és megvan a képlet. Lehet hogy ez egy kicsit primitívnek hangzik, de meglepően hatékony.

"Illetve ami egyenesen aranyos honnan tudjak hogy az tenyleg egyenesen aranyos es nem csak 99.999% pontossaggal aranyosnak tunik?"

Ilyen nem igazán fordul elő. Tudsz olyan törvényt, amiben 0,99999-es hatvány szerepel? Én nem. Elméletileg érdekes kérdés, de igazából nem nagyon vesz ilyen lehetőségeket figyelembe senki. Ha sejted, hogy nem tökéletesen egyenes az eredmény, csak közelítőleg, akkor odaírod a felállított törvényed mellé, hogy "ebben a tartományban egyenessel jól közelíthető". Ennyi.

Ez egy nagyon jó kérdés!

Én Egyetemi hallgató vagyok, és mesélt nekünk az egyik fizikus ilyenekről. Sejtették, hogy az addigi használatos képlet, egy valamilyen folyamatra nem volt kielégítően pontos. Felvettek mérési pontokat, és elkezdték megint modellezni. Ezzel a témával már foglalkoztak 8-an előtte, és mind különbözött. Nem mindegy, hogy a mérési pontokból mit hagyunk figyelmen kívül. Az sem mindegy, hogy mit tekintünk mérési hibának, mert lehet hogy 1-2 pont megváltoztatja az egészet, és pont hogy az a jó, a többi nem... Szóval lényeg a lényeg, hogy sejtették, hogy azt a görbét milyen függvény írja le. Aztán a végén kiderült, hogy abból a görbéből 2-3 volt összeötvözve egybe, és a kitérő mérési pontok nem hibásak voltak. Matematikai program segítségével ráközelítettek ennek a 2-3 függvénynek az összegével, és a legkisebb eltérést kapták, a többiekhez képest. Szóval ez el lett fogadva, hogy ez most az elfogadhatóan legpontosabb függvény, az összes többi közül, és a továbbiakban ez alapján fognak számolni. De mondnom sem kell, hogy az sem tökéletes!