Milyen kísérlet igazolta magának a térnek a valóságát, "formálhatóságát", hogy valóban azt befolyásolja a gravitáció?

Pl. a Merkúr pályájával voltak problémáik a fizikusoknak az általános relativitáselmélet előtt. A klasszikus fizikával kiszámolt és a ténylegesen mért eredmények között volt eltérés. Nem nagy, de volt. Az általános relativitáselmélettel kiszámolva viszont minden a helyére került, az abból kiszámolt pályaadatok stimmeltek a mért adatokkal. Lévén, hogy a speciális relativitáselmélet szerint a tömeg nem csak a teret, hanem a téridőt görbíti meg, tehát az időt is. Szintén ebből fakadnak a GPS műholdak esete is. Ott számolnak azzal, hogy a műholdak ideje és a mi időn nem ugyanaz az idő, a kettőt konvertálni kell egymásba. Ha az általános relativitáselmélet nem lenne helyes, akkor a GPS rendszer nem működne.

Most lehet azt mondani, hogy nem a téridő görbül meg, hanem valami más történik, de ilyen épkézláb és képletesen leíró hipotézis nem nagyon született, és ha születni is fog, akkor az lényegét tekintve ekvivalens lesz azzal, amit az általános relativitáselmélet állít, hogy a tömeg meggörbíti maga körül a téridőt. Ennek a még nem létező elméletnek ugyanazokat az eredményeket kell produkálnia, mint az általános relativitáselméletnek, lévén, hogy az ált. rel.-ből kiszámolt értékek megegyeznek a mért értékekkel.

A klasszikus fizikával a tömeggel nem rendelkező foton esetén nem lehetne magyarázni a fény elhajlását, mivel 0 tömegre nem tud hatni a gravitációs erő. Viszont ha bármilyen kicsi erő mégis hatna a fotonra, akkor végtelen gyorsulásra késztetné, hiszen a = F/m esetén ugye nullával kellene osztani. Persze itt még mondhatnánk azt, hogy a fotonnak mégis van tömege. Csak akkor a speciális relativitáselméletet megelőző mérések válnának értelmezhetetlenné, hogy a fénysebesség mindig ugyanakkorának mérődik, vagy a Michelson–Morley-kísérletnek nem szabadna nullás eredményt adnia.

Oké, akkor fogadjuk el, hogy a fénysebesség állandó (ahogy mérjük), és nem egy adott viszonyítási rendszerhez képest állandó, hanem minden viszonyítási rendszerhez képest állandó. Ez viszont tudomásunk szerint csak a speciális relativitáselmélettel írható le, de minimum azzal ekvivalens módon. Ennek viszont az az eredménye, hogy a fotonnak nem lehet nyugalmi tömege, különben végtelen erő tudná csak felgyorsítani fénysebességre. De az is következik a speciális relativitáselméletből, hogy a nyugalmi tömeggel nemrendelkező részecskék mindig fénysebességgel mozognak. A fotonnak a nulla nyugalmi tömege ellenére van mozgási energiája és lendülete, ami gondolom átszámítható mozgási tömegre, és ebből elvileg kiszámolható a fény elhajlásának a mértéke mondjuk a Nap körül. Csakhogy ez nem esik egybe a mért értékekkel.

Tehát a következő esetek vannak:

1. Klasszikus fizika van, a fotonnak nincs tömege: Ellentmondások lépnek fel (végtelen gyorsulás), viszont nincs fényelhajlás.

2. Klasszikus fizika van, a fotonnak van tömege: Pl. a Michelson–Morley-kísérlet alapján ez cáfolható.

3. Csak speciális relativitáselmélet van, általános relativitáselmélet nincs: A fotonnak nulla tömeggel !kell! rendelkeznie. Fényelhajlás van, csak éppen nem olyan mértékű, mint amit mérünk.

4. Általános relativitás: A belőle kiszámolt fényelhajlás mértéke megegyezik a mért értékekkel.

> Miért ne állhatna a gravitációs fluxus valamilyen ismeretlen anyagból

Huhh, ez legalább két fogalmi zavar egy mondatban. Egyrészt nincs olyan fogalom, hogy „gravitációs fluxus”. Gondolom a fogalom valamiféle „alternatív” fizikai elméletben található, gondolom a mágneses fluxus analógiájára született meg. Oké, de a fluxus egy tulajdonság, egy mérőszám, egy egységnyi felületen áthaladó energia vagy anyagmennyiséget jelöli, mágneses fluxus esetén szemléltetve a dolgot az egységnyi felületen áthaladó indukcióvonalak számát. Az nem áll semmiféle anyagból, ahogy pl. a hőmérséklet, a feszültség, a sebesség sem állhat valamiféle ismeretlen anyagból, lévén nem „dolgokról”, ha nyelvtani hasonlattal akarok élni nem főnevekről van szó, hanem a dolgok tulajdonságairól, a nyelvtani hasonlatban melléknevekről. Szóval kicsit olyan kérdés ez, mintha azt kérdeznéd, hogy hány kiló a sárgás-magas. Nem igazán lehet értelmezni.

Még egy gondolat. Az általános relativitáselmélet által kiszámolt fényelhajlás és a mért fényelhajlás közötti azonosság nagyon nem lenne meglepő, ha az általános relativitáselmélet ebből kiindulva született volna meg. De nem ebből született, hanem egy ekvivalenciaelvből, a gyorsuló és a gravitációs térben elhelyezkedő rendszerek ekvivalenciájából. Az általános relativitáselmélet ezt az ekvivalenciát alapul véve adott egységes képet a két jelenségről, aminek a téridő görbülése egy következménye, a fényelhajlás meg csak egy mellékes következménye, egy mellékesen kiszámolható érték. Na ez a kiszámolt érték egyezik a mért értékekkel. A Merkúr pályaadataira ugyanez elmondható. Ott sem ebből indult ki az ált. rel., mégis pontosak az adatok. Na ez viszont már erős állítás, hiszen nem ezek mentén „kalibrálták” be az általános relativitáselmélet képleteit, mégis ezekre is jól működik.

Hasonlóan ahhoz, hogy a speciális relativitáselmélet sem a tömeg-energia ekvivalenciából indult ki, hanem a fénysebesség állandóságából, abból jött ki az a transzformáció, amit el kell végezni. Csak ebből pont kijön a tömeg-energia ekvivalencia, mint járulékos eredmény, és az így kiszámolt értékek stimmelnek, az atombomba akkorát robban, amekkorát az elméletből kiszámolva robbannia kell, az atomerőmű is annyi energiát ad, amennyit kiszámoltunk. Ez is elég ütős következmény.