Egy csillagasz honnan tudja megallapitani a bolygok tavolsagat?

Az előző válaszolót azzal egészíteném ki, hogy a parallaxis módszer eleve csak néhány közeli csillagra jó. Már a tejútrendszeren bellül is csak elenyésző számú csillag távolságát lehet meghatározni.

Távoli csillagok távolságát a fényerősség és színkép vizsgálatával lehet meghatározni: színkép alapján tudjuk, hogy milyen típusú a csillag, és a valós és az észlelt fényesség közötti különbségből a távolság kiszámítható (ezzel is csak nagyon kevés csillag határozható meg).

Bizonyos fajta változó csillagok felfénylési gyakorisága és a fényessége között összefüggés van. Megméred a frekvenciát, abból tudod az abszolút fényességet, amiből a mért fényesség alapján ki tudod számítani a távolságot. (Ez a módszer galaktikus távolságmérés sarokköve, és egy tanársegédként dolgozó nőci fedezte fel.) Később ilyen változócsillagokat fedezett fel Edwin Hubble távoli galaxisokban, amivel bizonyította, hogy a spirálködök, ahogy akkoriban hívták, őket valójában a tejúthoz hasonló távoli csillagvárosok

Távoli galaxisok távolságát már nem lehet változócsillagok alapján meghatározni, ott jönnek be a nóvák és szupernóvák: a fényesség és a színkép között összefüggés van, így a mért fényességből a távolság kiszámítható.

Nagyon távoli galaxisok távolságát a kozmikus vöröseltolódásból lehet kiszámítani.

Persze ez csak a felszín, ennél jóval több módszert is használnak, és minden módszernek megvannak a maga buktatói... pl. a csillagközi por csökkenti a csillag látszólagos fényességét, így messzibbnek tűnik.

[link]