Egy határvonal az űrben ahová már nincs miért elmenni?

Ez azon alapul, hogy:

1: max. fénysebességgel tudsz menni,

2: ha valaminek még nem ért ide a fénye, az téged nem érdekel.

A második biztos butaság, de még az is lehet, hogy az első is.

Ha elindul a foton, akkor neki tökéletes mindegy, hogy közben a csillaggal mi történik. A mélyűri fotókon olyan galaxisokat is lehet látni, amik már hírből sem úgy néznek ki, olyan csillagokkal, amiknek talán a második generációs csillaga sem létezik már - de ettől még látod.

Az igazság inkább az, hogy azt látod, amit nem takar ki valami más (pl porfelhők, amik inkább csak infrában világítanak, a mit a te szemed nem lát) vagy egyszerűen vöröseltolódás miatt a fénye már nem a látható hullámhosszon érkezik a te szemedbe (megint nem látod).

Hát ez elég fura alakú felületet adna. Már csak azért is, mert némely közeli csillag felé sem érdemes már elindulnunk, mert mire odaérnénk, addigra az már nem fog létezni (vagy már most sem létezik, csak még nem ért ide a kollapszus fénye). Másfelé pedig vannak olyan óriási hidrogénfelhők, amelyek még nem zuhantak össze csillaggá, és lehet, hogy még évmilliárdokon keresztül nem is fognak. Szóval arrafelé pedig ezért nem érdemes elindulni, mert mire odaérnénk, még mindig csak egy éppen csomósodni készülő hidrogénfelhő közepében találnánk magunkat.

Ergo lehet, hogy egy számunkra MÁR nem létező csillag felé indulnánk el, és lehet, hogy egy számunkra MÉG nem létező csillag felé indulnánk el. A kettő között pedig évmilliárdok, vagy akár évmilliárdok tucatjai is adhatják a különbséget.Ez több idő is lehet, mint amennyi eddig eltelt az ősrobbanás óta, szóval tényleg nem sok értelme van ilyen határokat húzgálni az univerzumban.

"Ha ezt az elméleti síkot el tudjuk helyezni egy képlet alapján akkor ezzel nagyban megkönnyíthetjük a jövőbeli utazásainkat hiszen már tudni fogjuk hova érdemes utazni és hova nem."

Alapvetően nem ez okoz problémát az űrutazás jövőbeni célpontjainak kiválasztásában. Sokkal inkább az, hogy a legközelebbi csillag is több mint 4 fényévnyire van, amit a jelenlegi technológiánkkal is évezredekbe telne elérni. De ha a jövőben sikerül is kitolnunk a technikai korlátokat (mondjuk tudunk majd olyan űrhajókat, űreszközöket készíteni, amelyek képesek elérni a fénysebesség 90%-át), akkor is nem maguk a csillagok, hanem elsősorban a körülötte keringő egyéb égitestek fognak érdekelni minket. Márpedig úgy fest, hogy azokból rengeteg van egyetlen csillag körül is.

Ha csak a mi naprendszerünket nézzük, akkor is millió, ha nem milliárdszámra találunk benne olyan égitesteket, amelyek olyan tömeghatár fölött vannak, amelyért érdemes lenne valamiféle kitermelő-feldolgozó bányászegységet küldeni rájuk a bennük rejlő nyersanyagért. Ha másért nem is, akkor csak ezért (nyersanyagért) is érdemes lehet a későbbiekben az összes közeli csillagrendszert meglátogatni. Még akkor is, ha a csillag esetleg épp már felrobbant, hiszen a körülötte keringő égitestek még ezt követően is hosszú-hosszú ideig fognak a felrobbant csillag maradványai körül keringeni (hiszen a központi csillag felrobbanása csak kis mértékben befolyásolja a tömegarányokat az adott csillagrendszerben). Ahhoz pedig elég közel vannak egymáshoz itt a Tejútrendszeren belül a csillagok, hogy (csillagászati skálán) kvázi valós idejű információt szerezzünk a következő legközelebbi csillagról, hogy létezik-e még, és érdemes-e még elindulni felé. Itt pedig százmilliárdszámra vannak csillagok és rég elpusztult csillagok maradványai, tehát bőven lesz majd mit meglátogatnunk.

Apró pontosítás: az a vonal az általad mondott fele.

Amikor ideért a fénye, éppen elpusztul. Odamenni kell ugyanannyi idő (fénysebességgel utazás esetén).

De a lényeg mégis az, miért mennék oda? Csak hogy ránézzek? Valamit megtenni azért szoktunk, mert valami érdekünk fűződik hozzá. Az általad mondott dologhoz senkinek semmiféle érdeke nem fűződik és nem is fog. Semmi haszna belőle senkinek.