Lehetséges manapság úgy génmódosítani egy állaton (majmon? ), hogy egyre intelligensebb legyenek az utódok?

Tenyésztéssel lehetne (elviekben). Ehhez nagy majomcsoportok minden egyedét állandóan tesztelni kellene, és mindig a legokosabbakat pároztatni, majd ezek utódjai között is tesztelni, eredmények alapján pároztatni... és így tovább.

Igazándiból ez azért lenne kemény dió, mert a hatékony mintavételezés is hatalmas költségekbe kerülne, ill. az egész kísérlet lehetetlenül hosszú időt és pénzt emésztene fel (állandóan biztosítani kellene a populációban az egészséges számú genetikai variációt). Ráadásul a majmok intelligenciáját az emberi koncepciók alakítanák, és lehet, hogy az általunk intelligensebbnek tekintett majom a társával szemben meg lemaradna simán az őserdei életbenmaradáshoz szükséges fortélyosságtól, és így inkább csak egy olyan lényt hoznánk létre, ami nagyon specifikáltan válik intelligensé. Később az ilyen „okosabb” majomról kiderül, hogy a világ kihívásaira összességében sokkal butábban reagál, pedig az emberek által kitalált logikai feladatokat jobban oldja meg. Hasonlít ez ahhoz, hogy bár a kutyák sokkal jobban értelmezik az emberi kézjeleket (az ember tenyésztéskor azokat az egyedeket részesítette előnyben, akik egy kicsit jobban értették a kézjeleiket, mint a többi példány), de összességében a farkas több kísérletben is jobb problémamegoldónak bizonyult.

A mesterséges környezetben lassan változó populációban egyébként nyomon lehetne követni, hogy a gének hogyan változnak a vad típushoz képest (így mondhatnánk, hogy mely gének befolyásolhatják az intelligencia növekedést), de ez is alkalmasint félrevezető, hiszen lehet, hogy összességében nem is lettek a majmok intelligensebbek, ráadásul a mesterséges környezetben való genomváltozás egyáltalán nem biztosan direkt folytatása lesz a vad típusnak. Amúgy is valószínűtlen, hogy logikailag egy helyre koncentráltan működnének az intelligenciát befolyásoló gének. További probléma, hogy a gének direkt értelemben nem feltétlenül teszik az egyik embert törvényszerűen intelligensebbé, mint a másikat. Ha a környezet motiválóbb az intelligencia fokozhatósága terén, akkor az öröklött feltételezetten „gyengébb” gének dacára az agy többet hoz ki magából, mint a „jobban” sikerült agy. Ráadásul időközben a „rosszabbul” sikeredett agy tényleg szerkezeti „jobbságban” is előnybe kerülhet, ha motiváltabb gyerekkorban, mert az agy plasztikusan „izmosodik” ha több a motiváció, a kihívás. Ha ennek az egyednek a genomját tekintenénk jobbnak az intelligencia jobb kifejeződése tekintetében, akkor alaposan mellélőnénk… :)

Egészében véve reménytelen lenne rámutatni konkrétan az intelligenciát meghatározó génekre, mint valami mindenkiben ugyanúgy létező alapra, mindennek tetejében azt se tudnánk, hogy milyen változtatások okoznának egyáltalán hatékony „jobbsági” eredményt. Statisztikai alapon lehetne nagyon nagyjából egy homályos körbe foglalni bizonyos géneket, amely körről tudnánk, hogy korántsem biztosan elég nagy a kerülete, ill. személyenként más és más lehet.

Azért voltak biztató kísérletek is.

Egerek kaptak emberhez hasonló agysejteket - okosabbak is lettek tőle.

#2-es ötletével csak annyi a gond, hogy ezzel csak szelektálnánk adott allélekre. A szelekció során a populációban található, az okosságra ható allélek dúsulnának (pontosabban azok, amik segítenek átmenni az okosság-teszten, amit ha elszúrunk, lehet hogy egész másra szelektálunk, lásd a számoló ló esetét alább). Végül elérnénk, hogy a teljes populáció homozigóta erre az egy (vagy több) allélra, ezzel kimaxolva a faj kereteit. Innen kezdve viszont várhatnánk évszázezreket, mire egy random mutáció pont oda üt be, ahova kell, hogy a maki még okosabb legyen. Pont ezért is kéne célzott mutációkkal belenyúlni, már ha tudnánk hogy hova.

A számláló ló egy különleges ló volt, ami fejben tudott szzeadni-kivonni-szorozni. Megkéredezték mennyi 5+6 és 11-et toppantott a lábával. Végül kiderült, hogy persze nem tudott számolni, viszont rendkívül érzékenyen “olvasta” a gazdája mikromimikáját. A gazdája nem bólogatott tudatosan nagyokat, nem akarattal csalt, csak pusztán az, hogy 10 toppanásig aggódott, hogy lesz-e még egy, 11-nél meg elégedett volt, ezt a ló le tudta olvasni, mint a pókerjátékosok. Ha a gazdáját elrejtették, nem tudott számolni többé. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nagyon kell vigyázni, hogy mire is szelektáljuk (és hogyan) az “okos” majmokat. Lehet, hogy baromi jól fognak tudni csalni, ahogy a ló tette, de nem lesznek igazából okosak

Ez?

[link]

Roppant érdekes... bár a kísérlet nem kérdést érinti. Nem az örökítőanyag, direkt genetikai változás okán lettek okosabbak az egerek. Viszont az látható ebből, hogy az agy rugalmasan képes változni a kiépülése után is, vagyis túl a genetikai útmutatón.

Azonban ez már a témát érinti:

"Wolfgang Enard, a müncheni Lajos Miksa Egyetem kutatója, aki már korábban kimutatta, hogy az emberi nyelv fejlődésében szerepet játszó Foxp2 gén okosabbá teszi a rágcsálókat."

Talán erre, vagy erre is gondoltál.

[link]

[link]

Bár itt olyat nem írnak, hogy okosabbá vált volna a rágcsáló, ha csak azt okosabbságnak nem tekintjük, hogy az egéragy működése kissé megváltozott.

[link]

Itt viszont már kimutatták, hogy ettől javult az egerek tanulási képessége.

#4

Igen, a problémákat én is felsoroltam.

"Innen kezdve viszont várhatnánk évszázezreket, mire egy random mutáció pont oda üt be, ahova kell"

Tekintettel arra, hogy fogalmunk sincs arról, hogy hány lehetséges megoldás lehet jó, és nyilvánvalan több lehetséges megoldás jó, legfeljebb kisebb nagyobb hatásfokkal, a mutációs ráta is körülményektől függően változhat... (pl. mesterséges irányított szelekcióban a populációban sokkal gyorsabban dúsulnak a célraorientált olyan mutációk, amik más esetben elvesztek volna, vagyis "dologtalanul" feloldódnak a populációban), így nem igazán látom azt alátámasztva, hogy meg lehetne mondani, miszerint mindenképpen százezer éveket kellene várnunk.