Ha egy kézigránáttal felszerelt nyílvesszőt a helikopter rotorjába lövünk (a lapátok alatti részre), akkor az milyen sérülést okozz a helikopterre?

ha kiszámoltad, hogy pont akkor robbanjon, mikor odaér, valszeg lerobbantja a rotor, illetve súlyosan megrongálja, a helikopter lezuhan

ne tudom, mert láttam rpgvel farokrotoron talált helikoptert kényszerleszállni, és nem úgy nézett ki, mint aminek hiányzik a fele...

"rpgvel farokrotoron talált helikoptert kényszerleszállni"

Gondolom akkor azért egyben maradt a farokrotor. Különben kényszerlezuhant volna, mielött átmegy centrifugába.

Azt ugye tudod, hogy ha hagyományos nyílvesszőre szerelsz kézigránátot azt sehogy sem fogod kilőni nem hogy íjból de semmiből. Merthogy a gránát maga nem kicsit nehéz a nyílvesszőhöz viszonyítva. Ha meg olyan kicsit gránátot szerelsz rá amit képes hordozni az meg arányaiban kisebbet robban. Illetve átlagos repülési magassághoz viszonyítva biztosan nem lősz fel olyan magasra, főleg nem pontosan és főleg nem túlsúlyozott vesszővel.

Szóval a válasz az, hogy semekkora kárt sem okoz.

először is, technikailag ezt egy kézi íjjal nem lehet kvitelezni. Még egy nyolcvanfontos íjjal sem fosz tudni egy vesszőt kézigránáttal megterhelve száz méternél messzebbre lőni. Egy 48M kézigránát minteg350 gramm, egy 96M bika kb. a fele. De egy 180 grammos töltet is egy durván 60 grammos vesszőn megoldhatatlan balisztikai probléma. A középkorban a gyújtónyilak csak lőporzacsküt vittek, max 40-60 gramm arzéntriszulfidos- szurkos lőporra. Ehhez minimum egy ókori "elefántelhárító" feszítőszekrényes szerkezetű, állványos nyíllövőgépet kell alkalmazni, azok lőttek ki 180-250 cm hosszú, 1,5-2 kg-os nyilvesszőket, elefántroham elhárítására, ezek voltak a korabeli páncéltörő ágyúk. Egy ilyennel, talán, célba lehetne vinni...

Továbbá: nincs az a nyilvessző, amit a "szélkelepen" azaz a rotor keltette hatalmas légmozgáson keresztül át tudnál lőni pontosan. Tehát, a "nem opció", hogy nem találod el, nagyon is opció. Ilyen erővel azon is tűnődhetnél, hogy lefingod a helikoptert az égből, azaz rádörentesz egy akkroa galambot, hogy megszűnik a felhajtóerő a túlnyomástól, és leesik magától.

Harmadsorban: a kézigránátok, kivéve a páncéltörő kumulatív kézigránátokat (pl. a régi 58M K100) kivételével nincsennek csapódógyujtóval szerelve. A gyujtásuk késleltető égőgyujtóval történik, ezért roppant kicsi a valószínűsége, hogy "pont akkor" robbanjon, mikor olyan közel vana rotoragyhoz, hogy azt megrongálja. (kézigránátköteggel azért lehet harckocsilánctalpat rongálni, mert a tank rámegy, égy míg átsiklik a gránátkötegen, az 1,5-2 másodperc, és jó eséllyel a gránátköteg alatta robban). A gránát lepattan a rotoragyról, az perdülettel messzire dobja. (az olasz red evil gránát, melynek a magyar utángyártása volt a vécsey, a II. VH-ban eléggé speciális csapódóhgyujtóval is szerelt volt, és éppen nem is vált be, mert homokon, havon nem működött)

A korszerű kézigránátok előregyártott sörétet tartalmaznak, a tets műanyag, repeszt nem képez. Ez ember elleni méret, a katonai helikopterek rotorjának kb. annyit árt, mint ha lehugyoznák. Akkor tud végzetes sérülést okozni, ha véletlenül pont elcsap egy hidraulikacsövet. A légvédelmi rakéták repeszei direkt "aluvágó" anyagból készülnek, hogy a repülőeszközök sárkányt és hajtóművét minnél jobban rongálják. Helikopter eseténa rotorlapátot zúza meg. A rotoragy a helikopter talán legkevésbé sebezhető része.