Jó régen miért voltak domborúak a CRT-k?

Egyszerűen az elektronpályák miatt.

A régi CRT képcső úgy működött, hogy a bemenetnél egy elektronsugár lépett be - ezt egy erős mágnessel eltérítette az elektronika, és szépen végigpásztázta vele a képernyő belső felületét - a becsapód elektronok hatására a belső bevonat pedig felvillant - így jött létre a kép.

Mivel a sugarat elhajlították, így a legpontosabb "célzás" a valamennyire domború felületre volt. Ezt teljesen simára nem lehetett venni, hiszen az ideális becsapódási szög a lehető legjobban merőleges - de ezzel azért lehetett valamennyire játszani.

Dehogy-dehogy! Nincs köze a becsapódási szöghöz!

A domborúság oka ennél sokkal prózaibb.

Az, hogy az elektronsugár fókuszált. Ezért az elektron ágyútól mért becsapódási pontnak a kép teljes felületén azonos távolságban kellett lennie, ami egy olyan gömb felület, aminek a középpontja a fókusz elektróda.

Az elektronka fejlődésével később lehetővé vált a dinamikus fókusz, ami a sugár eltérítési szögével arányosan változtatta a fókuszt, hogy lapos képernyőn is mindig a foszfor rétegen legyen a fókuszpont.